Ó jaj, az őszi reggelek!
Bőrödbe csíp a morc hideg.
A dér hava, s a zúzmara
üvegágakról rád pereg.

Szélcipőben jött az ősz,
fázós fák alatt osont,
míg a gazda szüretelt,
lepergett a sárga lomb.
 

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.

Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat

A bágyadt lombra ahogy rálehel,
Irtóztató és hízelgő a hangja:      

Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

 Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-meg-áll, lombot ráz.
Lombot ráz,
diót ver,
krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja, kurtítja,
a hosszú napokat.

Somlyó Zoltán: Őszi vers

Megérted az őszt... a rövidült napok
susogó alkonyát, levelek rozsdabarna
szinét s a piros estet, melynek leple alá
vonul álom felé ember és minden barma. 

Megérted: rádesik az ablakon keresztül
a napsugár: az égnek szőke, tömött haja.
És mustszagot lehelve és mámorát kínálva
nyílik meg lábad előtt a pince ajtaja.

Be jó is, hogy megérted. Helyetted most ki inná
gyümölcsök sárga mézét és vágyódó rimek
aromás teáját a csöndes kis szobában,
amelynek ablakán a függöny széltül remeg.

 Vedd a mosolygó almát és a csengő barackot,
és vedd a szóló szőlőt s áldd meg a pillanat

mennyei tisztaságát s csillagát életednek,
mely akkor lesz legfénylőbb, amikor leszalad...

Nyári esték, víg cigány,

Apró tücsök, ég veled!

Így búcsúznak a fűszálak,

Virágok, falevelek.

Avar lepi hegedűdet,

Köd takarja már vonód,

Kikeletig nem hallhatjuk,

A víg tücsök – nótaszót…

Be szép volt! A csillagok is

Azt hallgatták odafenn,

S talán néha táncoltak is

Égi aranyréteken.

Így búcsúztak a tücsöktől…

Szél zúg, jő a zivatar,

Nyári tücsöknóta után

Búcsúztató őszi dal.

Zelk Zoltán

VÉNASSZONYOK  NYARA

A vénasszonyok nyara kifejezés amilyen fiatal,

olyan hamar át is ment már egy újfajta értelmezésbe.

Nemzedékünk a meteorológiai ősz kezdete,

azaz szeptember 1-jétől a tél beálltáig terjedő minden napos,

melegebb napot vénasszonyok nyarának tulajdonít.

Korábban a meghatározás kicsit „szigorúbb” volt:

a koraőszi lehűlést követő 8-10 napos

októberi meleg periódust hívták így –

Kihasználták a szép időt

A vénasszonyok nyarának nincs néprajzi vonatkozása,

népi gyökerei nincsenek.

A kifejezés feltehetően a XX. században,

városi környezetben születhetett, de pontos eredetét homály fedi.

Éppúgy, mint az indiánnyárnak,

amely ugyanezen fogalom angolszász „megfelelője”.

Szólj hozzá