Nincs szebb, nincs szebb a nyárutónál,

Nincs igazabb ragyogás, mint mikor

Már minden menni készül, s mikor

Nem vársz semmi jóra már, hirtelen

Áttör a fény az őszi fákon, s hull

Szívedre nyári napsugár.

Kék kikerics a határ s a mogyoró barka,

akkorára nőtt, akár a mókus farka.

Fényes, magas lett az ég,sugarakkal pántos

Színes szappanbuborék s fakó levél szálldos.

Hűs csillagok fényeit őrzi már a harmat,

Itt van az ősz, érkezik

S mindent betakargat.

Kányádi Sándor

Október, a piktorok piktora

Már teljes lendülettel festeget.

Ecsetjét arany – tengerekbe mártva

Húzza hervadó virágok felett.

Reményik Sándor

Ősz, ősz vén barát,

Hátadon a szélpalást,

Te hordod a hideg deret,

Színezed a leveleket…

Te váltod a meleg nyarat,

Sok ember most szőlőt arat.

Dió – had száll le a fákról

Sok madár repül a tájról,

Hull az idő egyre – egyre,

Míg dér esik majd a fejedre.

Egy reggel kinyitjuk szemünk,

 már őszi napra ébredünk.

Oly bágyatag a napsugár

és kertünk rozsdabarna már.

A sárga levél hulldogál,

míg rája hideg köd szitál.

Gondolkodik fenn kicsit,

De végül lassan leesik.

Kék kirerics a határ a mogyoró barka,

Akkorára nőtt, akár a mókus farka.

Fényes, magas lett az ég, sugarakkal pántos

Színes szappanbuborék s fakó levél szálldos.

Hűs csillagok fényeit őrzi már a harmat,

Itt az ősz, érkezik

S mindent betakargat.

Kányádi Sándor

Szép most az ősz!

Minden arany már, a napsugár is,

Mely ontotta kincsét egész nyáron át,

Nézd a sok falomb, levél fáradtan hintázik

Az őszi széltől lehullni, pihenni vágy.

Juhász Gyula

Ez már az ősz. Itt – ott még egy tücsök

Dalt próbál szegény, a füvek között,

Szakad a húr, szétfoszlik a vonó –

Nem nótaszó ez már, de búcsúszó.

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap,

Közelg a rozsdaszínű áradat.

Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött,

Elnémul a rigó, el a tücsök.

Zelk Zoltán