Őszi manók, madárijesztők

A Madárijesztő a kártékony állatoknak,
különösen a madaraknak a zsenge vetéstől
és érett terméstől, gyümölcstől való elijesztésére használatos.
Gyakori formája egy ember alakú váz, amely egy botból,
vagy ácsolt kereszt alakú fából áll,
amire különféle rongyos ruhadarabokat rögzítenek,
gyakorta kalappal tetézve, melyet a szél lenget,
s így élő emberhez lesz hasonlóvá.
Leginkább a veteményeskertekben fordul elő.
Egyszerűbb változata egy zsineg, amelyre
színes rongyszalagokat kötnek, s ezeket lobogtatja a szél.
Néha erre a kifeszített zsinegre bádoglemezeket
és törött üvegdarabokat is akasztanak, így a szélfúvás hatására
riasztó hangot ad ki.
Ugyanilyen ijesztési célt szolgál a karóra felfüggesztett
madártetem (varjú, csóka, seregély, szarka) is.
A Balaton környékén található szőlőhegyeken és gyümölcsösökben
használnak fára szerelt, szél által hajtott kereplőket,
és durrogtatnak puskával is.
A reptereken a repülés biztonságát veszélyeztető madárrajok távol tartására,
és a véletlen nekirepülést megakadályozandó ragadozómadarak –
Olaszországban macska – sziluettjét ábrázoló,
az átlátszó zajcsökkentő falakra ragasztott matricákat is használnak erre a célra.

Konyhakertek közelébe”
álldogál egy kis legényke.
Ugyan bizony, mit beszélek?
Karjai a fákig érnek.
Kócból készült borzas haja,
hosszú sálját félrecsapja.
Mókás fején pörge kalap -
tarka csíkja körbeszalad.
Pantallóját madzag tartja,
mintás póló libben rajta.
Kosár fityeg bal karjában,
fél lábon áll - egymagában.
Ruházata toldott-foldott,
cipőt, csizmát sosem hordott,
fürkészi a kiskerteket,
minden szárnyast elhesseget.
Mentovics Éva

Rossz karó a fickó teste
görcsös ág a karja.
Veres kendő csupasz bogát
testét betakarja
Nyűtt harisnya stoppolt, foltos
feje, kerek arca.
A kobakján zsíros ócska
csálé bojtos sapka.
Mégis mindig vidám kedvű
ha sétálni tudna,
elballagna néhanapján
a szomszédos útra.
Szóbaállna, beszélgetne
kocsissal, vándorral
elvárná, hogy néhanapján
megkínálják borral.
Így is jó, lám nincsen veréb
aki erre járna.
A szélben pördül, táncol
riadt csóka, kánya.
Tarbay Ede

Egy csapat éhes seregély ül a kerítésen,
Na, Te madárijesztő, most légy aztán résen!
Rázza kezed déli szél,
A grimaszod oly rémes,
Nem is lesz a szőlő már,
Többet seregélyes!











