Ősz így is, úgy is

Megjött az Ősz, s ecsetét elővette,
Tarka színeket festett a falevelekre.
Sárgát kavart, hol gyönyörű vöröset
Rajzolt sok-sok apró narancsos köröket.
Szebbnél szebb színek olvadtak egymásba,
S lett az erdő a szivárvány pompás földi mása.

Kéklő égen bárányfelhők között,
Ezernyi fecske cikázva körözött,
Készülődnek lassan indulnak az útra,
Szólítja az ösztön őket a tengeren túlra.
Rájuk szegezem fájó, bús szempillantásom,
"Gyertek Tavasszal, csicsergő ezernyi barátom!"

Szél támad fel, az avarba belefúr,
Tudja nem sokára Ő lesz itt az úr.
Fölkap egy levelet, s meg is forgatja,
Roppant erejét Nékem ekképp fitogtatja.
Mosolyogtam magamban: Ez aztán az erő!
De eszembe jut mikor hatalmas fákat tépett ki Ő!

Haza indulok apró andalgó léptekkel,
Keverem a jelent a múltbéli képekkel,
Eszembe jutnak rég feledésbe merült arcok,
Történetek, lelkemnek kedves meghitt pillanatok.
Az őszi természet szépsége szomorúsággal keveredik,
Mert az idő, mit Nékem kiszabtak egyre gyorsabban telik!

Tóth János

Megérkezett, itt az ősz, mit annyira szeretek,

szellő segít zörgetni fenn a fán a levelet.

 Mely ezer színben öltözködve készen áll,

tangótánccal hull a mélybe, már mit se vár.

 Majd a lassú szellő keringőzve, olyan puhán,

 temeti a meggyengült ,nyári napnak sugarán.

Mosolygom, mert édes illatáradat,

ropog a lépkedő lábam alatt.

 Porrá válik, majd eltűnik nyomtalan,

hunyd le szemed, ne nézd, csak lásd szavam .

Hiszen ezer csoda ,itt az őszben, mind miénk,

 úgy hull az ágról a megfáradt, megsárgult, roppanó levél

Nézd, vörösesbarnára kopott a táj,

ősz - deres harmatban ébred a napsugár.

Faleveleket színez sárgára október

s hideg szellő vonul a hegyeken.

Szitálva áztat már mindent az őszi eső,

levegőhöz jut újra az erdő és mező.

Elmosva lágy-csendesen a nyár forró alkonyát,

de késő bánatként lebbenti rézszínű fátyolát.

Kikericsben nyílik a reggel,

lilán nevet az alkonyban már,

szürke ködökben pislog álmosan,

merengve, lágyan az őszi napsugár

Vége van a nyárnak, új szelek fújnak

a virágok már csak némán bólogatnak

.A levelek új színekben pompáznak,

majd imbolygó mozgással a földre lehullnak.

Tarka-barka szőnyeg borítja a tájat,

a fák lassan teljesen kopasszá válnak.

A természet felkészül a nagy nyugalomra,

dolgát befejezve, nem gondol a múltra.

A nyári emlékek is lassan feledésbe mennek,

az idő múlásával szép emlékekké lesznek.

Egy szép nyárral ismét szegényebbek lettünk

,vagy talán vele lett gazdagabb életünk