Dr. Nagy Mihály
Ősz piktor

Tarka színre festette be
szeptember a hegyeket.
Közelebbről megcsodálva
hat színt festett a zöld fákra,
palettáról rájuk kenni,
nem átallott kézbe venni,
óvatosan, szeretettel
minden egyes levelet.

Hat színt festett, megkeverve,
szivárványnál színesebbre:
saját ízlésvilágára
a zöld tájat átpingálta.
Csiricsáré, tarka-barka? -
színkavalkád nem zavarta.
Szép kontrasztos háttérképnek
maradt az ég kobaltkéknek.

Megbarnultak a bükkösök,
a juharfák vérvörösök.
Akáclevél citromsárga,
gesztenyékét rozsda rágja,
a vén tölgyfáké aranyos,
a kőriseké narancsos,
Tarkállanak parti füzek,
takar rőt avar zöld füvet.

Szilvalevél mély bordóból,
lángszínű a csipkebokor.
Okkersárga, aranybarna,
lombok minden árnyalatba`.
Az ég szürke felhősre vált,
ágától a levél elvált.
Akkor leszünk szomorúak,
ha a lombok mind lehullnak.

Az őszben állsz, tűnődve jársz, hullatja vén lombját a hárs.

Titokzatos halk nesz zavar, kip-kop, kopog a holt avar.

Hol itt, hol ott, csodás, csodás,mint távoli lábcsoszogás.

Forogsz, fülelsz, álmélkodol, valaki jön, nem tudni hol.

Valaki jön, és erre tart csörgeti a tört avart.

Jön finoman, jön hidegen,a csenden át, a ligeten.

Híg árny, akit szem nem talál, maga az Ősz , a halk Halál.

Forogsz, fülelsz, a szíved üt: nem jön sehol s jön mindenütt.

Peng mindenütt az őszi nesz, álomszerű bújósdi ez.