Hallgass rá! Ő vagy te.

Van benned valaki, aki nem depressziós!

 Nem szomorú, és nem kétségbeesett.

Még a legmélyebb bajban is képes nevetni.
Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség.
És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát.
És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: "Van másik!"
És ha gödörben van: kimászik.
És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.
És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz. (...)
Van benned valaki, aki halhatatlan.
És derűs.
És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad,

hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát,

és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te." -

Müller Péter.

"Várunk... Az idő múlik... De mi csak várunk...
A pillanat elmúlik és a múlt része lesz... És mi csak várunk.
Várjuk... hogy elmúljon a hideg... hogy elálljon az eső...

hogy véget érjen a fárasztó nap... hogy elteljen a hét...

hogy hazamehessünk... hogy elmehessünk...

hogy egy jobb helyen legyünk... hogy elmúljon az unalom...

hogy elmúljon a bánat... hogy megértsük... hogy elfelejtsük..

. hogy megbocsássunk... hogy megbocsássanak...

hogy kisüssön a nap... hogy eljöjjön az igazi...

hogy viszont lássuk Őt... hogy eljöjjön a nagy nap...

hogy eljöjjön a nagy lehetőség... hogy erősek legyünk...

hogy megmerjük tenni... hogy változzanak a dolgok...

Várjuk... hogy elkezdődjön... várjuk... hogy elmúljon...
Csak várunk... Mindannyian mást...

És sokszor csak a várakozásnak élünk,

amely betölti mindennapjainkat... óráinkat... perceinket...

és eközben elfelejtünk a pillanatnak élni...

Elfeledkezünk a pillanatról, amely a kezünkben van...

amely mindvégig a kezünkben volt... és közben elillan...

Várunk... és közben szépen... lassan eltelik az Életünk..."

Norbert Árvai

Lehet rosszul is szeretni...
Igen, lehet. Nem hiszed? Pedig így van.

Ha úgy szereted a másikat, ahogyan neked jó.

És nem neki.

Ha nem figyelsz rá, nem nézed azt, hogy mire vágyik,

mit mond a lelke, mi okoz neki jó érzést.

És lehet, hogy te egészen mást akarsz adni neki.

Ölelést apró kézfogás helyett, szavakat csend helyett,

szomorúságot mosoly helyett. Igen.

Ez a titok. Meghallgatni a másikat... figyelni rá.

Meglátni, mire van szüksége. És azt adni neki.

Ez a szeretet. A jó szeretet.

Csitáry-Hock Tamás.