A szőlőt már 6000 évvel ezelőtt fogyasztották az egyiptomiak.

Gyógyhatásairól az ókori görögök is megemlékeztek,

a középkorban szőlőlével szem- és bőrbetegségeket gyógyítottak.

Eltérően alkalmazták az éretlen és az érett szőlőt, valamint a mazsolát is.

Mint minden bogyós gyümölcs, a szőlő is gömb formájának köszönhetően

sokkal több napfényt tud befogni, mint más gyümölcsfajta.

A bogyós termés központjában helyezkednek el a magok,

melyek a szaporodásért felelősek.

Ha sérülten érnek be, nem tudnak eleget tenni

a legfontosabb élettovábbító feladatnak, a szaporodásnak.

Egyre többen keresik a boltokban a mag nélküli szőlőt,

pedig a szőlő legtöbb gyógyhatását éppen a szőlőmagnak köszönheti.

A szőlő magja számos értékes anyagot tartalmaz,

mely segítségünkre lehet a szív- és érrendszerünk védelmében,

az immunrendszerünk erősítésében, a központi idegrendszerünk javításában

vagy éppen a bőrünk fiatalításában.

Az aprócska szőlőmagnak - 

amely élete során a legnagyobb sugárzásoknak van kitéve -

természetes módon kell megőriznie, egészségét és épségét,

hogy a legfontosabb feladatát, a fajfenntartást biztosítani tudja.

A szőlő kemény magja magas antioxidáns tartalommal rendelkezik.

A bor vérré válik és kismértékben gyógyszer

Amikor a szőlőről beszélünk, általában csak annyit tudunk,

hogy  a húsa javarészt szőlőcukrot, a héja pedig pigment anyagokat tartalmaz.

A szőlő számos további rendkívül fontos éltető anyagáról csak keveset tudunk.

Egyes mediterrán területeken és a Franciaországban élő emberek között

sokkal ritkábban fordul elő szív- és érrendszeri megbetegedés

az Egyesült Államokhoz és Angliához képest,

holott a rizikófaktorok (elhízás, dohányzás, zsírfogyasztás) jelenléte

mindenütt hasonló.

Az 1980-as évek kutatásai, arra az eredményre jutottak,

hogy a rendszeres, de mértékletes,

étkezésekhez kötött vörösbor fogyasztásában rejlik a megoldás.