Ha ősz, akkor szüret, szőlő- és borfesztivál, mulatság,

étel- és italkóstolók a világon majd’ mindenütt,

ahol a közel 16 000 fajtával büszkélkedő szőlő megterem

A nagyszemű, ropogós, gyakran mag nélküli, édes csemegeszőlők -

legyenek halványzöldek, rozé árnyalatúak vagy mély bordók -

frissen fogyasztva a legízletesebbek.

A vékonyabb héjjal és magasabb cukortartalommal rendelkező

borszőlők sokféle fajtájából pedig remek borok,

sherryk, borpárlatok, pálinkák készülnek

. Nem is szólva a szőlőből nyert különböző gyümölcslevek,

lekvárok, zselék, a süteményeket gazdagító mazsola,

sőt a szőlő magjából sajtolt, rendkívül jótékony hatású olaj élvezetéről,

illetve a salátákat ízesítő vörös vagy fehér borecet használatáról!

Régészeti kutatások szerint,  minden bizonnyal

a mai széles értelemben vett Kelet-Mediterráneum területérő

terjedt el a szőlő termesztése.

 Az első igazi szőlőtermelő vidék Grúzia területén húzódott –

ahol ma is jelentős szőlő- és borgazdálkodás folyik.

Az olaj mellett kétségkívül a bor jelentette

az ókori nagy civilizációk meghatározó folyékony élelmezési cikkét –

ennek legfőbb oka, hogy a 17. századig

a forralás nélküli víz emberi fogyasztásra alkalmatlan volt

ezért a bor , valamint a sör adta a folyadékfogyasztás döntő hányadát.

A görög mitológiában Dionüszosz,

a rómaiban Bacchus a bor és mámor istene – kultusza

nem csupán azért volt annyira népszerű,

mert az istenek világát hozta nagyon közel az emberekhez,

de az egyetlen olyan isten volt, aki szó szerint valósággá tudott válni.

Hisz a bort bárki elfogyaszthatta, ezáltal magában tudhatta

annak istenét, aki elhozta a mámort, vagyis valódi gondűzőként működött

Az ókori Athénban napokon át tartottak a Dionüszosz-ünnepségek

, amelyek során egymást érték a színházi előadások,

pajzán mulatságok - és mindezt féktelen ivászat övezte.

A különböző klimatikus viszonyokhoz rendkívül jól alkalmazkodó szőlőfajták

  később a világ szinte minden táján elterjedtek,

és igen jó szolgálatot tettek a széles néprétegek számára éppúgy,

mint az arisztokrácia tagjainak

. A híres francia és toszkán szőlőtermelő vidékek mellé

felsorakoztak az északabbra fekvő országok

mind nagyobb kiterjedésű termelésre alkalmas földjei,

köztük a híres magyar borvidékek is.

Bár a magyar szőlőtermelés nagy hagyománnyal rendelkezik

, a híres tokaji szőlőfajták nemesítése valószínűleg

IV. Béla király uralkodása alatt vette kezdetét,

aki a mai Észak-Magyarországon messze túlnyúló területre hozatott

olasz telepeseket, akik furmintot telepítettek a környékre,

és muskotállyal, hárslevelűvel egyaránt foglalkoztak.

A ma is világhírű tokajiról maga az ínyencként is elhíresült Napkirály,

XIV. Lajos mondta a hagyomány szerint, hogy az a borok királya,

a királyok bora.

Próbálkozott is több ország a hamisításával.

Az egri bikavérről vagy a villányi karakteres vörösborokról

és számos kiváló magyar fehér és vörös borról is fejezeteket lehetne írni!

A bortermelés Európán kívül Észak- és Dél-Amerikában éppoly elterjedt,

mint Ausztráliában vagy Ázsia számos országában.

A legnagyobb kiterjedésű szőlőtermelő vidékek azonban ma is

Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban

és Törökországban találhatók.

A szőlő azonban nem csupán borként,

de aszalt formájában, mazsolaként is régóta igen kedvelt csemege.

A meleg éghajlatú vidékeken termő, mag nélküli szőlőfajtákból

aszalással, szárítással nyert sokféle mazsola nedvességtartalmát

15-18 %-ra redukálják, miközben a gyümölcscukortartalma

jelentősen koncentrálódik, és elérheti a 33-35 %-ot is.

A színben, méretben egyaránt nagy változatosságot mutató

mazsolákat számos nyelvben külön névvel is illetik.

Egy-egy szelet mazsolás kuglóf, kalács vagy épp túrós batyu, pite

évszaktól függetlenül nagyszerű reggelire vagy uzsonnára

. A hagyományosan a hideg hónapokban készülő gyümölcskenyerek pedig

elképzelhetetlenek akár többféle mazsola nélkül.

A friss csemegeszőlő azonban dióval, rokforttal vagy más kéksajttal

és jókora markényi vegyes salátával előétel

vagy könnyű ebéd, vacsora is lehet –

Fehér, rozé és feketeszőlőből gyümölcssaláta, -leves, -mártás

egyaránt készülhet, de fehérborban párolva sültek mellé

és kerülhetnek köretként zamatos szőlőszemek.

Nagyszerű desszert a szőlős rétes, ha készen vásárolt,

jó minőségű réteslapot használunk, gyorsan elkészül.