Orgonák - szépek

János Árpád: Lila orgona
Ifjúságom egyik májusának
harmatos tavaszi reggelén
kimentem a kertbe és vidáman
orgonából csokrot szedtem én.
Rigó fütyült fent a hársfa ágán,
szívemben a tavasz muzsikált,
lila orgonák fürtös virágán
sétált pettyes katicabogár.
Te jutottál akkor az eszembe,
Néked szedtem szép virágokat.
Nem tudtam, hogy játék a szerelmed.
Néked adtam első csókomat.
Tíz év múlt el, érett férfi lettem,
s asszonyoknak szép virága te,
csókjaidat lassan elfeledtem,
nem kísért a múlt emléke se.
Májusi szél dúdol kint a kertben,
rigó fütyül tavasz-operát.
Ma már "másképp", mégis a legjobban
szeretem a lila orgonát.

1./ Ne ábrándozz orgonáról,
Csak egy vonzó kisleányról.
Arca sápadt, és hófehér,
Ajka piros, és nem kacér.
2./ Egyszerű, és nem kihívó,
Nem álom ő, hanem való.
Rólad álmodozik csak ő,
Szíve fájdalomtól égő.
3./ Ne ábrándozz Te se másról,
Csak az ő hosszú hajáról.
Karcsú vékony derekáról,
Kedves, bájos mosolyáról.
4./ Ne ábrándozz orgonáról,
Ne bódulj el illatától.
Ne ábrándozz kedves másról,
Csak egy kék szemű lányról.
Stefania Nolle

Tavaszi vers--Csukás István
Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.
Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.
Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.
Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!


Dugasz István - AMIKOR AZ ORGONA VIRÁGZIK
Amikor az orgona virágzik
Napsugara fényesen cikázik.
Az esőben mindig jól megázik,
A napfényben soha ő nem fázik.
Kismadár az orgonafa ágán
Bárcsak mindig én őt ottan látnám.
Barna kislány kinek lelkem adnám
A madárkát neki megmutatnám.
Minden fehér orgonavirágba
Ott lakik a szívem legszebb álma.
Olyan szép az orgona virága,
Mint az az egy drága kisleányka.
Mikor az orgona virágzik
Szívem mindig csak ő hozzá vágyik,
Ha nem látom, szívem remeg, fázik
Lelkem mélyén a madárhoz vágyik.











