Gárdonyi Géza-Orgonafa

Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró Panka bánatára
szívem szomorúságára.

Eltiltottak a virágtól,
orgonafa kispadjától,
kiskaputól, eperfától,
a mennyország ablakától.

Ne búsuljunk édes Pankám!
Várlak éjjel a kert alján
orgonafa kispadjára,
édes együtt-álmodásra!

Csöndes éjfél: boldog óra!
Csillag lesz a mutatója.
Szivem lesz a ketyegője.
Sarkantyum a pengetője.

Mikor az orgona virágzik
Napsugara fényesen cikázik.
Az esőben mindig jól megázik,
A napfényben soha ő nem fázik.

Kismadár az orgonafa ágán
Bárcsak mindig én őt ottan látnám.
Barna kislány kinek lelkem adnám
A madárkát neki megmutatnám.

Minden fehér orgonavirágba
Ott lakik a szívem legszebb álma.
Olyan szép az orgona virága,
Mint az az egy drága kisleányka.

Mikor az orgona virágzik
Szívem mindig csak ő hozzá vágyik,
Ha nem látom, szívem remeg, fázik
Lelkem mélyén a madárhoz vágyik.

Gárdonyi Géza- A lámpás

Az orgonának lelke van.

Tud imádkozni, sírni, sóhajtani, örülni,

remegve félni, vigasztalni és áldani.
Az orgonának szárnyai vannak,

amelyek égbe viszik az emberek áhítatos gondolatát.

Májusban orgona nyílik,
zsenge-zöld színű a rét,
rebben a lányok szoknyája,
huncut szél kapkodja rég.

Szemedben napsugár villan,
ajkadon mosolyt fakaszt,
óhajok sóhaja árad,
hófehér fogad alatt.