Várnai Zseni: Orgona
.
Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
talán ezért hívnak engem orgonának,
április vad kedve suhogtatja ágam,
azután megfürdöm fényes napsugárban.

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és libegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le hát engem,
s légy boldog te világ,
légy boldog te világ!

Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok,
már csak éppen május elsejére várok,
s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom,
s orgonaillatom a világra ontom...

Orgona, orgona,
illatos muzsika,
zengő és lebegő lila virág...
fürtjeim lengetem,
illatom pergetem,
szakíts le már engem,
s légy boldog te világ!
Légy boldog te világ!

Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona
az ablaküvegen át rám nevet
amit nem tudok megunni soha
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én
örökzöld időmből kipislogok
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág
ledobjuk, unt kabátot, a telet
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!

Csukás István

Orgonák

Kertünkben áll évek óta
két orgonafa,
ők mutatják, mikor fordul
tél a tavaszba.
Kopasz ágaik hegyén
az apró, pici rügyek,
mint a szőlő - áll fürtökben -,
mikor bimbózni kezd.
Simogató napsugarak
becézgetik őket,
s örülnek nagyon
a langymeleg esőnek.
Egy szép nap aztán a rügyek
kipattannak legott,
a két fácska, mint ifjú pár,
tündökölnek ott.
Egyikük mély, sötétlila öltönyt
vett magára,
a másik, gyönyörű menyasszony,
hófehér a fátyla.
A nászindulót alattuk
a gyöngyvirágok zengik,
ki látja őket, szíve annak
örömmel megtelik.
Illatukat szellő szárnya
messze repíti,
minden évben a tavasz jöttét
ezzel hirdeti.

Vargáné Éva