“Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni –
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.”

(Tatiosz)

“Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra,

hogy valaki más életét éled!

Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja

a saját belső hangodat!

De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod

a szívedre és a megérzéseidre hallgatni!

Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.”

(Steve Jobs)

“Az élet egyetlen napja csodálatos történetek szövevényéből áll össze.

Akik ösztönösen élnek, nem áldoznak időt az események megértésére.

Sosem fogják tudni, mi miért történt velük –

bár ez nem is bántja őket igazán.

Aki kimarad egyetlen napjából, az másnap éppígy cselekszik majd,

miközben az élet némán, észrevétlenül elsuhan mellette

. Semmi olyan nem történhet meg egy ember életében,

ami meg ne történhetne veled életed egyetlen napján.

Eképpen ha a napokra figyelsz, figyelemmel leszel egész életedre.

Egyetlen nap is közelebb vihet az élet igazi és nagy feladatainak megértéséhez.”

(Tatiosz)

“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy.

Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek,

érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül,

aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi.

Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
(Wass Albert: Csaba)