Kutatások azt bizonyítják, az állatok sokkal okosabbak,

mint ahogy azt gondolnánk - nem szabad azt hinnünk,

hogy mi lennénk az egyedüli intelligens lények a Földön.

Hollók

Ha a hollókra gondolunk,

általában hamarabb eszünkbe jutnak Edgar Allen Poe horrortörténetei,

mint az a tény, hogy ezek az állatok rendkívüli adottságokkal rendelkeznek.

Skóciai és kanadai tudósok kimutatták,

hogy a hollók oly mértékben tudják használni logikai képességüket

és ezáltal észlelni a környezetüket,

amelyet még az emberszabású majmok sem ismernek.

Delfinek

A Discovery News jelentése szerint a delfinek teljes agykapacitásukat,

vagyis mindkét agyféltekéjüket használják,

továbbá agyuk szerkezetileg összetettebb, mint az emberé.

Lori Marino delfinkutató szerint

ha az emberi intelligenciával kapcsolatos szabványok szerint vizsgálódunk,

akkor megállapíthatjuk, hogy a delfinek agya fogékonyság tekintetében

nagyon közel áll az emberi agyhoz.

Patkányok

Bár a patkányokat a betegségek terjesztőiként tartják számon,

rossz hírnevük ellenére kifejezetten intelligens állatok.

A Guelph-i Egyetem legújabb kutatásai szerint a patkányok

kitűnő emlékezőtehetséggel és kommunikációs képességgel rendelkeznek.

Emellett nagyobb aktivitás fedezhető fel agyuk

hippocampusnak nevezett területén, ott,

ahol a patkányok érzékszerveitől érkező információk jelentős része rögzül.

Malacok

Feltételezhetően a sertések a legokosabb háziállatok a világon.

A New York Times jelentése szerint a sertések meg tudják találni azt a táplálékot,

amelyet csak egy tükörből látnak, és képesek arra is,

hogy más állatokat félrevezessenek annak érdekében,

hogy ők többet ehessenek.

Gyorsan jegyeznek meg dolgokat, ami azt is jelenti,

különböző trükkök oktatásával tehetjük teljesebbé házi malacaink életét.

Bonobók

A csimpánz közeli rokona,

amelyet a különösen veszélyeztetett fajok között tartanak számon,

szintén a legintelligensebb állatok közé tartozik.

Más emberszabású majmokhoz hasonlóan a bonobók képesek jelnyelvvel

és szimbólumokkal kommunikálni.

A National Geographic írt már Kanziról, a bonobóról,

aki például jelnyelvtábláját használja arra,

hogy megfigyelőivel kommunikáljon,

és már kifejlesztett egy saját, szimbólumokból álló ábécét is,

amivel kifejezésre tudja juttatni gondolatait.

Mókusok

Bárki, aki látott már mókusokat sötét utcákat átszelni éjjel,

elgondolkodhatott azon, vajon azok nem félnek-e a sötétben.

Kiderült, a mókusok hiába félnek,

ha észlelik, hogy táplálék van az út másik oldalán, nem érdekli őket a veszély.

A Science Daily kutatása szerint a kis állatok agya rendkívül fogékony,

és társaiktól is gyorsan elsajátítanak dolgokat, mint például az étellopás tudományát.

Elefántok

Az elefántok eleganciájukról és intelligenciájukról híresek.

A szárazföldi állatok közül - a főemlősöket leszámítva -

csak az elefántok képesek a hangutánzásra,

amely feltehetőleg az egymás közötti kapcsolatok erősítésére szolgál -

mutatott rá a Nature Institute.

A hangutánzáson kívül nagyon könnyű nekik megtanítani,

hogyan használják képességeiket.

Tehenek

A békés állatokként elhíresült teheneknek

látszólag a legnagyobb gondjuk a kérődzés.

Tudósok azonban kiderítették,

ezek az állatok gazdag és összetett érzelmi életet élnek:

az emberekhez hasonlóan vannak barátaik és ellenségeik is.

Ezenkívül képesek erős érzelmek megélésére is. Ilyen érzelem a fájdalom,

a félelem, sőt a szorongás is - vagyis a tehenek aggódnak a jövő iránt -

nyilatkozták tudósok a Times magazinnak.
 

Méhek

A méhek kapcsán a kutatók a mesterséges intelligencia

egy izgalmas kutatási területével, a raj-intelligenciával foglalkoznak.

A méheket tanulmányozva megállapították,

hogy az egyes egyedek nem figyelnek különösebben egymásra,

de egy komplett méhrajnál már más a helyzet:

ebben az esetben a kollektív viselkedésformák előtérbe kerülnek.

Forrás: hir24.hu

Varjúfortély
Számos mese ravasz, csaló hőse a varjú. Mint kiderült, nem véletlenül: ez a madár a valóságban is nagyon emlékeztet a művészetben megörökített hasonmásra. A varjú például megdöbbentően jól tudja hasznosítani tapasztalatait a túlélésre. Közismert szokása például az, hogy a kemény héjú diót a fáról az úttestre ejti, hogy az ott közlekedő autók kerekei segítsenek a feltörésben. De ez még nem minden. Egy nemrég készült tanulmányból kiderült az is, hogy a varjú memóriája is kiváló. Hosszú évek után is felismer olyan személyt, akit korábban csak egyszer látott, de valamilyen tapasztalat érte vele kapcsolatban.

Polipjáték
Ami a sertés a háziállatok között, ugyanaz a polip a gerinctelenek mezőnyében: valóságos zseni. Ennek az állatnak semmilyen gondot nem okoz az, hogy a legrövidebb úton megtalálja a kiutat a labirintusból, mindamellett emlékezőképessége is bámulatra méltó. Minden polip rendkívül könnyen fel tudja nyitni a tégelyek fedelét, megkülönböztet mértani alakzatokat és színárnyalatokat. Tehát ha az intelligenciát mérjük, természetes, hogy nem kell okvetlenül az oberhauseni állatkert jóstehetséggel megáldott Paul polipjára gondolni, az viszont tény, hogy a polip játszani is tud. A játékra való képesség pedig szintén magas intelligenciát feltételez.

Elefántritus
Bámulatos a legnagyobb testű szárazföldi emlősök közösségi és társadalmi hierarchiája és a vele született önzetlenség más állatok felé. Az elefánt használni tudja a munkaeszközöket, és gyorsan feltalálja magát ismeretlen helyzetben. Ha rabságba esik, kővel dobálja meg a villanyvezetéket, hogy elszakadjon a kábel. Ami azonban a legcsodálatosabb és egyedülálló az állatvilágban, az az elefánt halotti rítusa: kimúlt társaikat úgy tisztelik meg, hogy sírhelyüket haláluk után is látogatják.

Delfinbeszéd
Akár az emberek, a delfinek is saját nyelvükön kommunikálnak. Ez a kifejezőkészség azonban annyira komplikált, hogy sok-sok éves kutatás után csak újabban kezdik megérteni az emberek. Mi több, az is kiderült, hogy a delfinek éjjelente ,,idegen nyelvet" is tanulnak: a bálnákét! Tudományos kutatások bizonyították azt is, hogy ezeknek a csodálatos lényeknek érzékük van a mennyiséghez, sőt tudatosan élnek, ami csak a legintelligensebb emlősök kiváltsága. 2005-ben például a Csendes-óceánon a tudósok élelem után kutató delfineket figyeltek meg, s kiderült: hogy elkerüljék a sérülést a kövek fordítgatása közben, tengeri szivacsokat tépkedtek ki, bebugyolálták velük az orrukat, és így folytatták a kutatást.