Nyári virágcsendéletek

2014.08.08

“Szépek vagytok, de üresek.

Nem lehet meghalni értetek.

Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná,

hogy ugyanolyan mint ti.

Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér

mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem.

Mert ő az, akire burát tettem.

Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam.

Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt).

Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is.

Mert ő az én rózsám.”

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

“Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek.

Mint egy rózsa. Mint egy kankalin.

Oly végzetesen figyelnek minden szóra,

mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában.

Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert,

igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla,

mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki:

örökké ellenségeddé változtat egy embert.

S ugyanezek az emberek,

akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent,

ami személyükre vonatkozik,

akik egy kézszorítás bensőségén,

egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik

a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot,

ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek

gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat,

szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek,

közömbösen és néha jókedvűen is.

Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni;

csak tudni kell erről.

S nem lepődni meg semmin, soha.”

(Márai Sándor: Füves könyv – Az emberi érzékenységről)

Megosztás:

Nyári virágcsendéletek hozzászólásai