Szoktál-e néha meg – megállni,

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

Az ezerszínű szép világot,

A dús erdőt, s zúgó fákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Van erre időd ?

Minden muzsikál!

Csodaszép,csodaszép!

Ágak közt a fészek

Pelyhes menedék.

Virágok kelyhében

Tündérek ülnek,

s csendesen nékünk,

nékünk hegedülnek.

" Az igazi csodák mily kevés zajt ütnek!
A lényeges dolgok milyen egyszerűek!
Ez az, amit nem tudok szavakkal kifejezni.
Sokszor a mosoly a lényeg.
A mosollyal fizetni lehet.
A mosollyal kárpótolni  lehet.
  A mosollyal életet lehet adni. "
/ Antoine de Saint-Exupéry

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rám ragyog,

a nap felé fordítanám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, ameddig élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.

    Várnai Zseni

Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár,

napsugárban úszik minden száll az illatár.

Nyár van, nyár,

röpke lepke száll virágra,zümmög száz bogár.

Lombos ágon csókot vált az ifjú gerlepár.

Nyár van, nyár van,

kakukk szól már a fák közt,

kakukk, be szép a nyár.

Szervusz, kedves Napsugár!

Örülünk, hogy itt  a nyár.

Kérlek, süss jó melegen,

Pihenhetsz a réteken,

Érleld meg a gabonát,

Lombosítsd a sok szép fát,

Langyosítsd a vizeket,

Melegítsd a szíveket!

Csobog már a kis patak

Zöld a lomb a réten,

Méhe zsong, virág fakad

Szellő zúg mesét.

Illat száll, madár dalol,

Felhőtlen a táj,

Hív az erdő, hív a völgy,

Hív a napsugár.

Kinyílt az ég, most minden kék,

a mező is gyönyörű szép.

Kismadár az ágra száll, ránevet a napsugár.

Szem tükrében, tavasz fényben

Meleg barna csillag éjben,

Élet szakad, rügy fakad.

Nyár Tündér már nyitja szemét,

Hallgatja a tücsökzenét.

Összekészítettem egy színes csomagot:

Tettem bele langyos, friss nyári szellőt,

Ujjongó madárdalt, göndör bárányfelhőt.

Szappanbuborékot, vízeséspermetet,

Zúgó tengermorajt, vakító kék eget.

Bársonyos, puha, zöld mohatapintást,

Hullámzón sárguló búzamezőringást.

Szirtekkel csipkézett égig érő hegyet,

Illatfátyolba bújt virágzó réteket.

Egy tündöklő mosolyt, egy vidám nevetést,

Igazi szerelmet, pillangólebegést.

Őszinte örömet, élni tudó álmot,

Belecsomagoltam egy tündérvilágot.

Tavaszutó, nyárelő, meggyet érlelő

méz illatú napsugár bújj elő!

Tavaszutó, nyárelő, mézet pergető,

búzasárga napsugár bújj elő.

Tavaszutó, nyárelő, bőrünk perzselő,

Júniusi napsugár bújj elő.”