Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
    fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
    lajháros-lusta ágylakót,
    tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház…

 A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
  izzad az erdő, fű, a rét,
  patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
  fürge felhő száll, dús-esős,
  lenn fű között időz az őz,
hisz’ messzi még az ősz, a csősz.

BaloghJózsef

Minden muzsikál!
Csodaszép, csodaszép!
Ágak közt a fészek
pelyhes menedék.
 
Virágok kelyhében
tündérek ülnek,
s csendesen nékünk,
nékünk hegedülnek.

Devecsery László

Szervusz, kedves Napsugár!
Örülünk, hogy itt a nyár.
Kérlek, süss jó melegen,
pihenhetsz a réteken.
Érleld meg a gabonát,
lombosítsd a sok szép fát,
langyosítsd a vizeket,
melegítsd a szíveket!

K.László Szilvia

Reviczky Gyula: Nyári dal

...Vadvirágokat szedek
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
S haja hopp!
A madárral dalolok...
Szép világ, te, jó napot!

"Kinn a kertben napraforgó álldogál,
Napillatú bársonyszirmán,
Meleg barna koronáján
Szőke napfény táncikál.
A tündöklő napraforgó mosolyog,
Csodálja a fényt sugárzó Napot.
Szép arcával a fény felé integet,
Ahogy ő csak fényben élhet,
Pont úgy kell az embereknek
Az éltető szeretet.”