Nyári este

Ha leszáll a holdas éj homálya, s kis szobádban lehajtod fejed,
jusson eszedbe hogy van egy szív aki igazán szeret.
Amikor elalszol ma, szépeket álmodj,
Lásd rózsaszínben körülötted a világot,
Szaladj a virágok közt tavaszi réten,
Engedd a lelked, hogy vidámabban éljen.
Egy angyal szállt be hozzád az ablakon át,
Kedves hangon súgja füledbe,
hogy gondod feledve álmodj szépeket. Jó éjszakát!
Ha este kigyúlnak a fényes csillagok baj, hogy Te ott
és Én meg itt!
Ezért ma a csillagokkal üzenem: Jó éjszakát Kedvesem!
Kis pillangó száll most az éjben,
minden ember szemére álmot hoz szépen.
Ha kinézel az ablakon, s felnézel az égre,
rád ragyog majd sok ezer csillag fénye,
köztük én is ott leszek, s nézek le rád,
onnan kívánok neked jó éjszakát!
Ki nézek az ablakon, s látom a holdat ragyogni,
érzem a könnycseppet az arcomon lefolyni.
Ha itt lennél s megkérdeznéd mi a bajom csak annyit felelnék:
Hiányzol nagyon!
Leszek holdfény szíved teraszán, éjjelente besütnék álmaid ablakán.
Sugarammal simogatnám arcodat, s hoznék szemedre gyönyörű álmokat.
Hűvös esős éjszakában ágyad mellett állok,
gyöngéden átkarollak, s álmaidra vigyázok.
Vigyázok rád, mert nagyon fontos vagy Te nekem,
szép álmokat kívánok, jó éjt kedvesem.
Leszáll az est s jön egy manó. Apró pici álmot hozó.
Pici zsákja vállát nyomja, aludni fogsz ő már tudja.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

égő-vörös fátyol-ingébe öltözött.
Május volt. Kéklett az orgonafák lombja.
Sárga cserebogár keringőzött dongva.
És mi a kispadon, az eperfa alatt
virágot kötöttünk, holmi pitypangokat.
A nap lassan beledőlt szép selyemágyába:
violaszin szárnyon jött az est nyomába.
Homlokán egy gyémánt ragyogott remegve: -
fényes réz-sarlóját magasra emelte:
s lenn és fenn árnyékot terített árnyékra,
mígnem övé lett a föld minden tájéka.
Vilma a szép esti csillagon merengett.
És szólt: Mondja, mi az? Laknak-e ott lelkek?
Az éjjel erről a csillagról álmodtam...
Ha egyszer meghalunk, megállunk-e ottan?
És látom-e magát, ha én megyek elébb?
Ezt mondva, vállamra hajtotta fejét.
Harangoztak. Aztán csönd lett a világon.
Álomszellő lengett át minden fűszálon.
Nem hallatszott más, csak a fák susogása:
s egy-egy cserebogár édes-bús dongása.

ADY ENDRE:
SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG
Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szívemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek,
Istenes áhitattal,
Altató áhitattal.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza, az ajkam: (Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csöndes
éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám, viselj
gondot rám, ámen.)











