Római hagyomány szerint a hónapoknak -

márciustól decemberig -

a városalapító Romulus király adott volna első ízben nevet.

. Ianuarius hónap névadója Ianus,

a kezdet és a vég istene volt,

neki tulajdonítható, hogy a korábbi márciusi,

majd szeptemberi évkezdés helyett a rómaiak -

Kr. e. 153-tól - január 1-jén kezdték az évet.

A január 1-jei évkezdet

a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá,

véglegessé 1691-ben, amikor XI. Ince pápa tette meg e napot

a polgári év kezdetévé.

A januári hónap javában a tél közepe,

amikor a növényzetnek még pihenőre van szüksége,

a napsütéses, langyos idő káros mind a fáknak, mind a kibújt gabonának.

Januárban az őszi vetés alig kikelt gyenge hajtása

a hóréteg fagytól védő takaróját igényli.

A gyümölcsfák ágait is felmelegíti a napsütés,

és ennek hatására a pórusok kitágulnak,

majd a hajnali fagyban újra összehúzódnak,

és ez a finom háncsréteg szemmel nem látható roncsolódásával jár.

Az erdélyi néphit szerint,

amelyik gyümölcsfát újév napján kora reggel a gazda felköszönti,

abban az évben bő terméssel fog visszaköszönni.

Népi megfigyelések:

- januári meleg isten csapása

- gyenge január, forró nyár, hűvös tavasz

- ha nem lenne fagy január hónapban, úgy biztosan meg fogja azt hozni március vagy április hónapja

- nedves január mellett a pincében üres marad a hordó

- téli mennydörgés jó termést, de még eljövendő csikorgó telet jelent

- januári kövér veréb, hosszú tél

- ha a mókusok ősszel sok diót és mogyorót gyűjtenek,

akkor kemény januárra és általában hosszú télre lehet számítani

- a ködös január nedves tavasszal.

Jeles napok januárban:

Újév (január 01.)

Vízkereszt (január 06.)

A nap időjárásából következtettek az új esztendő szerencséjére,

időjárási viszonyaira, a várható termésre

és az emberek egészségi állapotára.

"Ha vízkeresztkor megcsordul az eszterhély,

az iziket rakjátok el, mert hosszú lesz a tél" - mondták 

Az izik: takarmánymaradék, nádtörmelék, kukoricaszár,

amit egyes vidékeken fűtésre is szoktak használni.

Ha hideg az idő e napon, korai tavaszban reménykedhetünk.

Akad olyan jövendölés is,

hogy ha ezen a napon süt a nap, még hosszú lesz a tél.

A délvidéki magyar falvakban úgy tartották,

ha eső esik, férges lesz a mák.

Ha hideg van, rossz termés várható,

ám ha a kerékvágásban víz fakad, jó termőidőre van kilátás.

A hóesésből korai tavaszt, száraz időből zivataros nyarat jósoltak az öregek

. Általános vélekedés volt,

hogy ha ezen a napon fúj a szél, szerencsés lesz az év.

Szent Antal napja (január 17.)

Piroska napja (január 18.)

Január 18-án van Piroska névünnepe,

amikor felidézhetjük a hajdani rímes népi megfigyelést:

"Piroska napján, ha fagy, negyven napig el sem hagy."

Okulván az akkori telek legzordabb időszakából,

ezen a napon a földművesek még inkább kímélték az állatokat,

a lovakat sem fogták be.

Rómában, az Aventinus hegyén áll Prisca ókeresztény vértanú temploma.

Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni Priscát,

vagy magyarul Piroskát, de ő keresztény létére erre nem volt hajlandó.

A császár ezért kivégeztette az Aventinus hegyén.

Hazai tekintélyt e névnek Szent László leánya adott,

akit szintén Piroskának hívtak.

Sebestyén napja (január 20.)

január 20-át, Fábián és Sebestyén vértanúk ünnepét,

az első tavaszkezdő napnak tartották,

merthogy eddig lehetett fát kivágni, utolsó fertályán a holdnak,

mivel ekkortól ismét megindul a fákban az életnedv.

Vince napja (január 22.)

"Vígan egyél és mulasd az esztendő elejét,

de Vincére és Pálra vigyázz!" -

ajánlották a régi magyar kalendáriumok Boldogasszony,

Télhó, avagy a csillagképre is utaló Vízöntő havára.

A középkor óta számon tartott ünnep január 21-e,

Ágnes napja. Névünnepéhez több időjárási jóslás kapcsolódik:

"Ha Ágnes hideg, engesztel Vince, hogy teljék a pince" -

mondogatták sokszor és sokfelé.

Szent Vince egyébként már régtől fogva védőszentje

egész Európa szőlősgazdáinak.

Sok helyen még ma is ismerik a versikét:

"Hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince,

Gabonával pajta, csűr, Mihály így jó édes bort szűr."

Vagyis, ha ilyenkor derült-napos az idő, akkor jó lesz a szőlőtermés.

Pál fordulása (január 25.)

"Pálnak fordulása, fél tél elmúlása!" -

sóhajtották ilyenkor már több bizakodással a tavaszra is gondolva,

a kalendáriumot böngészve a régi öregek.

Január 25-e - az őskeresztényeket üldöző Saulból lett Szent Pál apostol megtérésének az ünnepe - találóan kapcsolódott össze a népi időjóslással.

Hogy tudniillik ezen a napon a tél is ellenkezőjébe fordul,

és kifelé ballagva jeget tör, vagy csinál. Se szeri, se száma az erre utaló hajdani jövendöléseknek.

A valamikori veszedelmes járványok szülték a vészjósló megfigyelést is:

"Ha Pál fordul köddel, ember meghal döggel."

A nyugtalanabb időjárás sem ígért jobb kilátásokat:

"Hogyha szeles Pál-fordulás, akkor lészen hadakozás.

 A jó termést elősegítendő ajánlatos ilyenkor a hagymadugványos tarisznyát

leemelni a fogasról, és megfordítva visszaakasztani,

mert akkor nem magzik fel a hagyma,

és a ludak fenekét is illik megpiszkálni, hogy szaporábban tojjanak.

Kevésbé közismert tény, hogy a gyertyaszentelő napjához fűződő

"medvejóslat" eredetileg szintén Pál napjához kapcsolódott.

"Ha Pál-fordulókor a medve kijön téli menedékéből -

állították Baranyában a múlt század közepén is -

és meglátja, hogy süt a nap, akkor még visszasomfordál,

mert annyi hideg nap lesz a kitavaszodásig,

mint amennyi az esztendőből már elmúlt."

A délvidéken a régi öregek így fohászkodtak jórafordító Pálhoz:

"Inkább farkas ordítson be, mint hogy jó idő legyen."

Mert akkor, a tapasztalások szerint,

akár meg is számlálhatták a kivénhedt tél utolsó napjait.