Nefelejcsek

Az a másodperc, amikor igazán szeretünk,
életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az. A többi boldogtalan varázslat. Őrület.
Teli félelemmel és szomjúsággal.
Mi persze éppen fordítva gondoljuk.
Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt,
magányos lélekkel élünk.
Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus,
az én, az enyém, a pénzkereset.
Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt,
a "senkihez sincs közöm" életérzése.
És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek,
hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" -
miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja:
"Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!"
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.
Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.
Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk
a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.
Müller Péter

1. Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
(Ernest Hemingway)
2. A szeretet nem attól függ, hogy társunk hajlandó-e megváltozni.
(Gary Chapman)
3. A szeretet nem változtatja meg a világot, de elviselhetőbbé teszi,
rosszul mondom: kevésbé elviselhetetlenné.
(Moldova György)
4. Én nem tartozom semmivel annak, aki engem szeret.
A szeretetnek nincs ára, azt nem kell visszaadni,
azt tovább kell adni.
(Feldmár András)
5. Kisgyermek koromban nem értettem, miért
csak az emberekért kell imádkoznom.
Miután édesanyám lefekvés előtt megpuszilt, magamban
kiegészítettem az esti imát egy általam kiötölt fohásszal
valamennyi élőlényért.
(Albert Schweitzer)
6. Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük.
Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.
(Helen Keller)
7. A szeretet legyen egy kis tokban egy kicsi ékszer.
Ne két tonna aranyat öntsenek rám, mert az agyonnyom.
(Vavyan Fable)











