A napraforgó tudományos neve „Helianthus”.

Ez a szó a görög „Helios”, azaz nap

és „Anthos”, vagyis virág szavakból jött létre.

Számos író és költő örökítette meg írásaiban

a napraforgók szépségét, akárcsak a rengeteg fényképész

és képzőművész, amatőr és profi egyaránt.

A napraforgónak, Oroszország nemzeti virágának,

már majdnem háromezer éves történelme van.

A nagy orosz cárt, Pétert, hollandiai látogatásán

annyira elbűvölte a virág szépsége,

hogy magával vitte magvait Oroszországba.

Peruban az aztékoknál a napraforgó szent virág volt.

A templomaikban aranyból készült napraforgók képeit helyezték el,

koronázáskor pedig a sárga virágokból fontak koszorúkat.

Érdekesség a napraforgóról:

• A növény magassága akár az 5 m-t is elérheti

• Növekedéséhez 90 – 100 napra van szüksége

• Egyetlen napraforgónak akár 2000 magja is lehet

• A napraforgó a kertbe és a ház köré vonzza a madarakat

• A világon több mint hatvan különböző változatot tartanak számon.

• Ezek közül a legismertebb az élénksárga változat, sötétbarna,
•  
• Egyetlen napraforgó fej 1000 – 2000 önálló virágból tevődik össze,

             amelyek az alapi részükön vannak összenőve.

            A nagy szirmok a magok körül szintén önálló virágok, melyekből nem fejlődik ki mag.

• A napraforgók legjellemzőbb sajátossága a mozgó fej, amely a nap mozgását követi.

• Ezt a jelenséget „heliotropizmus”-ként ismerjük.

• A napraforgó magjából számtalan terméket állítanak elő,

             mint például étolajat, gyógyszert, festéket, takarmányt és bio üzemanyagot.

• A legmagasabbra nőtt napraforgót Hollandiában termesztette M. Heijmf, 1986-ban és 7,5 m magas volt.

• Kansas a „Napraforgók Állama”.

• A legnagyobb napraforgófej 82,5 cm volt, és Kanadában termett.

• A legkisebb napraforgó mindössze 5 cm volt és a Bonsai technika segítségével fejlesztették ki.