Szinte rosszul esett ez a csalódás.

Ha talán azt tudtam volna meg, hogy a föld nem forog,

annak örültem volna, de hogy a napraforgó nem forog,

ez olyan, mint mikor az ember hűtlenségen kapja a hűségeset.

Egy napraforgó lecsüggesztette fejét a sötétedő éjszakában,

mintegy vakon, keresve a földön a napot,

melyet bámulni szokott, a napot, melyet most nem talált sehol.

– Mindig arra vágytam, hogy rózsalugasom legyen

a veranda előtt – mondta Donna. – Vörös rózsákkal.

– A rózsával sok a vesződség – mondta Nora,

  Meglepődött, hogy Donna nevet. – Komolyan. – erősködött. –

Permetezni kell levéltetű ellen, meg veszettül trágyázni

, plusz a tél beállta előtt megmetszeni,

és akkor még az ember imádkozhat, hogy a gyerekei

ne szúrják meg az ujjukat.

A napraforgó sokkal jobb.

Ha van érzékünk arra, hogy a napraforgótengert megcsodáljuk,

ha egyetlen tő virágának, szára hajlásának,

levélzetének szépségét is észrevesszük, szemünk e pillanattól kezdve

éhesen kalandozik tovább, mert ráeszmél arra, hogy az élet,

bárhol légyen is az, minden megnyilatkozásában

káprázatosan gazdag és gyönyörű.

Valóban különös minta mutatkozik a virágszirmoknál.

Majdnem minden virág szirmainak száma megtalálható

a következő furcsa sorozatban: 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89.

Például, a liliom szirmainak száma 3, a boglárkáé 5, sok szarkalábé 8,

a gólyahíré 13, az őszirózsáé 21 és a legtöbb százszorszépé 34, 55 vagy 89.

Nem találunk semmilyen más számot ilyen gyakorisággal.

Ezekhez a számokhoz meghatározott minta rendelhető,

és némi keresgélés után rájövünk: minden szám az előző kettő összege.

Például 3+5=8, 5+8=13 stb

. Ugyanezeket a számokat találjuk, ha megszámoljuk

a napraforgó spirális minta szerint sorjázó magvait.