Augusztus 20. Magyarország nemzeti ünnepe

és hivatalos állami ünnepe az államalapítás

és az államalapító I. István király emlékére.

A nap egyben a magyar katolikus egyház egyik –

Magyarország fővédőszentjének tiszteletére tartott – főünnepe.

A magyar történelemben az államalapító király

1083. augusztus 20-i szentté avatásától szerepet játszik

Szent István emlékezete,

amit koronként eltérően értelmeztek és ünnepeltek.

Az Árpád-korban az uralkodó dinasztia legitimációját szolgálta

az István-kultusz, melyet a később hozzákapcsolódó

Szűz Mária-tisztelet egyházi jellegűvé változtatott.

1686-ban XI. Ince pápa Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte,

hogy a katolikus világ évente emlékezzen meg Szent Istvánról.

1771-ben Mária Terézia országos ünneppé minősítette Szent István napját,

és Budára hozatta a Szent Jobbot, ezzel fejezve ki,

hogy a Habsburgok legitim magyar uralkodók.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése utáni

Bach-korszakban nem engedélyezték

a független magyar államot jelképező első király ünneplését,

de 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá tette augusztus 20-át.

A két világháború között újra a nemzeti érzelmek kerültek előtérbe,

így az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe iktatta

Szent István emlékét és a nemzeti ünnepet.

A kommunista hatalom ezt nem törölte el, hanem 1950-től

a népköztársaság, illetve az alkotmány ünnepének nevezte.

A rendszerváltás után, 1991-ben az Országgyűlés

a nemzeti ünnepek közül kiemelve állami ünneppé nyilvánította.

A hivatalos ünneplés Budapesten, a Kossuth téren

Magyarország lobogójának felvonásával és a tisztavatással kezdődik.

Budán rendezik meg a mesterségek ünnepét,

és ott mutatják be Magyarország tortáját.

Bár délután a Szent István-bazilika körüli Szent Jobb-körmeneten

részt vesznek a közjogi méltóságok is, az eseményen elsősorban

a hívők tisztelegnek Magyarország fővédőszentje előtt.

Az ünnepnapot az esti tűzijáték zárja.

1083. augusztus 20-án Szent László király

a Nagyboldogasszony ünnepe utáni első vasárnap emeltette oltárra

I. István király maradványait nyughelyén,

a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában

Imre herceg és Gellért püspök ereklyéivel együtt,

ami az akkori szokások szerint a szentté avatást jelentette.

Uralkodása idején István király augusztus 15-ét,

Nagyboldogasszony napját tekintette kiemelt ünnepnek:

ezen a napon tartott törvénykezést (törvénylátó napok)

a Fehérvárra összehívott királyi tanáccsal,és 1038-ban, halálos ágyán

a Nagyboldogasszony ünnepét megelőző napon^[

ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának.

A király aztán Nagyboldogasszony napján meghalt.

1092-ben a Szent László vezette szabolcsi zsinat rendelte el

István király oltárra emelése napjának, vagyis augusztus 20-nak ünneplését.

Szent István kultuszának az uralkodó általi erősítése

az Árpád-ház megszentelését jelentette, ami a királyi dinasztia

egyházi közreműködéssel történt szakrális legitimációját szolgálta.

A 12. századtól a szigorú, de igazságos fejedelem kultuszát

a legendák elterjedése jelentősen átalakította:

ekkor terjedt el, hogy István király felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának.

A Szent István képével összefonódó Mária-tisztelet

egyre inkább megerősítette az ünnep vallási jellegét.

1771-ben XIV. Benedek pápa rendelkezése nyomán –

sok más nappal együtt – Szent István ünnepe is kikerült a kalendáriumból.

 Mária Terézia – a magyar arisztokrácia felé nyújtott gesztusként –

szinte azonnal nemzeti ünnepnek minősítette augusztus 20-át,

és Raguzából Bécsbe hozatta a Szent Jobbot, melyet Győrön

és Pannonhalmán keresztül vittek Budára.

A közszemlére állított ereklye kifejezte a Habsburgok legitimitását

magyar uralkodókként és elősegítette a magyar nemesség integrációját

a Habsburg Birodalomba.

Ünnepi körmenetet ekkor még nem tartottak,

az első processzió 1818-ban (más forrás szerint 1819-ben) történt,

melyet 1945-ig a budai várban rendeztek.

1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította

augusztus 20-át,1895-ben pedig belügyminiszteri rendelet írta elő

a középületek fellobogózását címeres zászlóval.

Ezekben az években már százezres tömeg érkezett a fővárosba

a nemzeti ünnepen rendezett körmenetre, és az azt követő „Szent István-napi vásár”-ra.

A trianoni békeszerződés után az addig elsősorban

egyházi ünnep nemzeti tartalommal egészült ki:

lehetőséget adott a területében és népességében is

jelentősen megfogyatkozott magyarságnak a Szent István-i

Magyarország visszaállítására való emlékezésre.

Az ünnep megtartása kibővült tisztavatással, ünnepélyes őrségváltással,

a néphagyományok ápolásával^] és 1927 óta minden évben tűzijátékkal.

A több napig tartó látványosságok külföldiek ezreit vonzották

az országba, elsősorban Budapestre.

Augusztus 20. ebben az időszakban vált a nemzeti egység jelképévé,

a magyarság egyetemes ünnepévé, melyet már nemcsak

az anyaországban és közvetlenül a határon túl ünnepeltek,

hanem a más országokba kivándorolt magyarok is.

Szent István halálának 900. évfordulóján

az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe foglalta

a király „dicső emlékének megörökítését”.