Mindenszentek

(latinul: festum omnium sanctorum)

a katolikus egyházban az összes

üdvözült lélek emléknapja,

a protestánsok az elhunytakról

emlékeznek meg ilyenkor.

A halottak napja fokozatosan vált

egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.

A IV. században mindenszentek ünnepét

a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg,

az ortodox keresztény egyház ma is akkor tartja.

A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa alatt került be,

aki a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont

609. május 13-án Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel.

 III. Gergely pápa (731–741) kiszélesítette a megünneplendők körét,

„a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak

és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek”

emléknapjává tette mindenszentek ünnepét,

amely IV. Gergely pápa (827–844) döntése értelmében került november 1-jére.

– az All Hallows’ Eve kifejezésből származó elnevezés

magyarul annyit tesz: mindenszentek előestéje.

Bár a halloween elsősorban az amerikaiaknak számít ünnepnek,

 ez utóbbi szokás Magyarországon is elterjedtnek mondható a fiatalok között.

Mindenszentek

Általános szokás, hogy mindenszentek napján

a temetőkben rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat,

amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért.

A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi,

a katolikus egyház szertartása szerint a „temetők nagy keresztjénél”

ma is elimádkozzák mindenszentek litániáját és megáldják az új síremlékeket.

Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból,

ezért a családi lakomán nekik is terítettek,

és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban.

Mindenszentek Magyarországon 2000-ben,

fél évszázad után lett ismét munkaszüneti nap.

Az ünnep a katolikusok számára 2013-tól nem tanácsolt,

hanem kötelező ünnep, azaz a hívőknek kötelező a szentmisén való részvétel.

Halottak napja:

A halottak napja jóval későbbi eredetű,mint a mindenszentek ünnepe.

A holtakért való imádkozás szokása 998-ban kezdődött Franciaországban,

és a XIV. században vált általánossá. A november 2-i halottak napja

Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered.

Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó

minden bencés házban bevezette.

Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt.

Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték,

a 14. századtól Róma is átvette.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.

Magyar területeken szokás ilyenkor a sírok

megtisztítása, rendbe hozása is.

Virágokat, koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére.

A néphit szerint azért kell megszépíteni a sírokat,

hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben.

Mivel sokáig úgy tartották, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak,

ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek,

kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra.

Egyes vidékeken a temetőbe vitték ki az ételt, s a sírokra helyeztek belőle,

a maradékot pedig a koldusoknak adták

. Egy néphit szerint, aki virágot szakít a sírról, azt elviszi a halott.

Az égő gyertyát nem szabad más sírra tenni,

mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették,

átszáll a másik lelkére.

Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek

és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban,

és amíg a harang szól, hazalátogatnak szétnézni.

Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak,

hogy az elhunytak eligazodjanak a házban.

Erre a hétre munkatilalom is vonatkozott.

Nem volt szabad mosni, meszelni, a földeken dolgozni,

mert mindez bajt hozhat a ház népére.

A keresztény hagyomány kialakulása:

Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe,

akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak

külön napot a naptárban.

A Mindenszentek napja a Halottak napjának vigíliája,

azaz ünnepi előestéje.

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként

és félistenként tisztelték, szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra.

Marcus Agrippa i.e. 27-ben építtette Pantheonnak nevezett hatalmas templomát

, ahol a papok az összes isten tiszteletére áldoztak.

A Pantheont aztán Rómában 610 május 13-án

keresztény templommá alakították, s IV. Bonifác pápa

a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte.

Innen ered a Mindenszentek napja.

Nyugaton 609-ben tűnt föl először ez az ünnep,

mikor május 13-án a Szűz Mária, Vértanúk Boldogasszonya

és minden vértanúk tiszteletére

a már említett módon felavatták a Pantheont.

Nemcsak vértanúkat, hanem valóban minden szentet

november 1-jén először Angliában és Írországban kezdtek el ünnepelni

a 700-as években.

Mindenszenteket egyetemes ünneppé

IV. Gergely pápasága alatt 844-ben vált.

Az ünnepet még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tették át,

valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék,

ezzel ötvözve a régi hagyományt az újjal.

835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével

hivatalosan is elismerte az új ünnepet,

és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

A katolikus egyház az ünnepet tehát november 1-jén,

az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.

A Mindenszentek napja után következő napot,

Halottak napját 998 óta tartják november 2-án.

Forrás: www.kepekonyvtar.hu