A mézeskalács olyan sütemény, mely változatos alakjával

és díszítésével sokféle lehet.

Fő hozzávalók a liszt, a méz, a tojás és fűszerek.

Készítése komoly hagyományokkal rendelkezik,

eredetileg az isteneknek felajánlott eledel,

majd emberek közötti ajándék szerepét töltötte be.

A mézeskalács készítő elismert szakma is egyben,

melyhez jó kézügyesség szükséges, hiszen a mézeskalácsok

népművészeti színvonalú díszítése időigényes munka.

Magyarországon a középkor óta készítik és több településen is

nagy hagyománya van a mézeskalács termékeknek,

melyek nem tévesztendők össze a cukrász termékekkel.

A méz hosszú időn át pótolhatatlan édesítőszer volt,

így megbecsülése a belőle készített tésztára is átment.

Ezért jelentőséget, helyenként misztikus erőt is tulajdonítottak neki.

Az ókori görögök a halott szájába is mézeskalácsot tettek,

hogy ezzel engesztelhesse ki Cerberust, az alvilág mogorva őrét.

Feljegyezték, hogy Püthagorasz nem élő állatot,

hanem állatformájú mézeskalácsot áldozott az isteneknek.

Hazánkban már az aquincumi ásatásoknál is találtak

több mézeskalács sütésre használt égetett cserépformát.

A méz királyi eledel volt.

Bécsben 1368-ban már név szerint is említenek két mézeskalácsost.

Kölnben ma is hagyomány a mézeskalács-készítés,

mely valószínűleg Nagy Lajos király idejében, Aachenba készülő

magyar zarándokokkal került oda.

A 16/17. században Nürnbergben lendült fel

a formaalakítás művészi stílusa, ami

egész Közép-Európában elterjedt.

Ezért is következtetnek egyesek tévesen arra,

hogy maga a mézeskalács-készítés is nyugatról jött Magyarországra.

A méz volt a nádcukor, majd a répacukor modern kori elterjedéséig

az egyetlen édesítőszer, melyből tartós

és tápláló száraz sütemény készíthető,

így a mézeskalács sok nép több ezer év óta ismert eledele.

A méz drágasága miatt, csak ünnepi alkalmakkor

készítettek belőle süteményt.

Az 1200-as évektől kolostorok készítettek vallásos tárgyú figurákat,

életképeket. Idővel "mézesbábos" céhek is alakultak,

melyek míves díszítéseket készítettek rá, így kedvelt ajándékká vált.

A meseirodalomban is fellelhető, Grimm testvérek meséjében,

a "Jancsi és Juliskában" szerepel egy mézeskalács ház,

a csábítás szimbólumaként.

A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki,

vagyis mind a formájában, mind a díszítésében

meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács.

A mézeskalácsnak számtalan receptje létezik,

fő összetevői a liszt, porcukor, méz, tojás.

Az összetevőket összekeverik, a tésztát átgyúrják,

hűvös helyen pihentetik, kilapítják, majd formázzák.

A tészta jól alakítható, ám melegen ragacsossá válik.

A formázás több módon történhet:

• Kézzel.
• Szaggató formákkal, melyek fémlemezből hajlított, körvonalat meghatározó keret.
•  
• Ütőfával: fából készült formával, melybe a minta negatívja van belefaragva.

• Ebbe simítják a tésztát.

Ezután a kalácsokat általában díszítik, kisütik.

A mézeskalácsot többféle módon díszíthetik:

• Írókázás: tojáshabbal mintákat rajzolnak rá, ez a legelterjedtebb
•  
• Bevonják (a minták alapozásához)
  • tojásfehérjével, melytől csillogó lesz
  •  
  • piros festékkel, mely hagyományos vásári díszítés alapja
  •  
  • egyenletes tojáshabbal, melytől fehér lesz
•  
  • kakaó folyadékkal, melytől barna lesz