A mézeskalács olyan sütemény, mely változatos alakjával

és díszítésével sokféle lehet.

Fő hozzávalók a liszt, a méz, a tojás és fűszerek.

Készítése komoly hagyományokkal rendelkezik,

eredetileg az isteneknek felajánlott eledel,

majd emberek közötti ajándék szerepét töltötte be.

A mézeskalács készítő elismert szakma is egyben,

melyhez jó kézügyesség szükséges,

hiszen a mézeskalácsok népművészeti színvonalú díszítése

időigényes munka.

Magyarországon a középkor óta készítik és több településen is

nagy hagyománya van a mézeskalács termékeknek,

melyek nem tévesztendők össze a cukrász termékekkel.

A méz hosszú időn át pótolhatatlan édesítőszer volt,

így megbecsülése a belőle készített tésztára is átment.

Ezért jelentőséget, helyenként misztikus erőt is tulajdonítottak neki.

Az ókori görögök a halott szájába is mézeskalácsot tettek,

hogy ezzel engesztelhesse ki Cerberust, az alvilág mogorva őrét.

Feljegyezték, hogy Püthagorasz nem élő állatot,

hanem állatformájú mézeskalácsot áldozott az isteneknek.

Hazánkban már az aquincumi ásatásoknál is találtak

több mézeskalács sütésre használt égetett cserépformát.

A méz királyi eledel volt.

Bécsben 1368-ban már név szerint is említenek két mézeskalácsost.

Kölnben ma is hagyomány a mézeskalács-készítés,

mely valószínűleg Nagy Lajos király idejében, Aachenba készülő

magyar zarándokokkal került oda.

A 16/17. században Nürnbergben lendült fel a formaalakítás

művészi stílusa, ami egész Közép-Európában elterjedt.

Ezért is következtetnek egyesek tévesen arra,

hogy maga a mézeskalács-készítés is nyugatról jött Magyarországra.

A magyar ősi méhész nemzet. Magyarország méhészetének

11. századi írott nyomai vannak.

Egy 16. századi irat utal "mézes báb"-ra.

Mai ismereteink szerint az első magyarországi mézeskalácsos-céh

1619-ben alakult Pozsonyban, de Kassa is

mézeskalácsos központnak számított a 17. században.

1713-ból ismert a debreceni mézeskalácsosok céhének szabályzata

és talán a mai napig is Debrecen az egyik legjelentősebb központ,

ahol évszázadok óta kiváló minőségben készítik.

A mézeskalács termékek készítése és fogyasztása a cukor

és az ebből készített cukrász termékek megjelenésével csökkent,

de továbbra is azért találkozni vásárokon a mézeskalács árusokkal

és természetesen már az interneten is hódít.

A méz volt a nádcukor, majd a répacukor modern kori elterjedéséig

az egyetlen édesítőszer, melyből tartós és tápláló száraz sütemény készíthető,

így a mézeskalács sok nép több ezer év óta ismert eledele.

A méz drágasága miatt, csak ünnepi alkalmakkor készítettek belőle süteményt.

Az 1200-as évektől kolostorok készítettek vallásos tárgyú figurákat,

életképeket. Idővel "mézesbábos" céhek is alakultak,

melyek míves díszítéseket készítettek rá, így kedvelt ajándékká vált.

A meseirodalomban is fellelhető, Grimm testvérek meséjében,

a "Jancsi és Juliskában" szerepel egy mézeskalács ház,

a csábítás szimbólumaként.

A századok alatt a díszítésnek jelképi rendszere alakult ki,

vagyis mind a formájában, mind a díszítésében

meghatározott eseményhez köthető egy szépen elkészített mézeskalács.

Kedvelt vásári ajándékok a mézeskalács szív, a huszár, a kard, a baba és a tányér.