Azt mondják a fészekrakáshoz az asszonyok értenek igazán.

Ösztönösen tudják mit, merre, hogyan,

s hogy végül mitől működik majd az egész.

Krisztináék esetében azonban a férj vitte ezt a szerepet.

„A munka oroszlánrészét Zénó végezte:

mind az építészeti mind a belsőépítészeti koncepciót illetően.

Rengeteg határozott és kiváló elképzelése volt.

Például, hogy ezt a 240 négyzetméternyi területet

szinteltolásos játékkal mozgassuk meg” – meséli a háziasszony.

De a férjnek nem csak a gondolatai jártak az épülő otthon körül,

hanem a keze is: ő maga sikálta át

a nádasdladányi kastély összeomlott szárnyából származó,

és az innen-onnan összeszedegetett gyönyörű,

régi, címeres téglákat, amelyek kint és bent ékesítik a házat.

„A berendezést azért közösen gondoltuk ki” – pontosít Krisztina.

Rusztikus minimál?
A ház külső, mediterrán stílusjegyei

szépen csendben behömpölyögnek az enteriőrbe is.

Antikolt meranti fenyőből készült nyílászárók

és vaskos fagerendák –anyaguk Romániából érkezett -,

egy kovácsmesterrel készítetett mellvédek,

kőburkolatok, testes tölgyfa parketta.

„Ami a bútorok formavilágát illeti,

ott egyértelműen inkább a minimál felé indultunk.

A mediterrán stílus megjelenik kívül és belül is,

de semmiképpen sem akartuk továbbvinni a berendezésen.

A kivétel az étkező, mely a tömörfa asztallal

és a fonott székeivel le sem tagadhatná, hogy egy nyaralás ihlette.

„Mivel nagyon szeretek főzni,

a jó nagy konyha kialakításánál a praktikum vezetett minket.

Hogy minden kézre essen,

ne legyen semmiféle holtjárat a főzőcskézés közben”

– meséli Krisztina.

Ebben a térben és öt lépcsőfokkal feljebb,

a nappaliban zajlik a család közös élete.

Az otthon melegét árasztja a helyiség

és nem csak átvitt értelemben.

Az épített kandalló több, mint dekoráció: valódi tűzhely.

„Számunkra enélkül nem lett volna ház a ház.

A duruzsolva pattogó tűz a gyerekeket teljesen elbűvöli.”

Míg ez a rusztikus vonalat képviseli a nappaliban,

a berendezés:

az ide tervezett kanapé, a szekrények inkább minimalisták.

Itt lehet pontosan érzékelni, hogy a mediterrán színpaletta

a siennai vörös-okker árnyalatai helyett a házaspár

inkább a Kanári-szigetek tengerpartjának

földárnyalatait választotta: zöldet, barnát, feketét.

„Sokan mondják, hogy túl sötét ez a színvilág,

de nekünk így tetszik – mondja Krisztina. –

A bútorok sötét wengeárnyalatát

bőségesen ellensúlyozza ugyanis

a napfény, amely a nappali teraszra nyíló,

öt méter széles üvegfalán árad be,

és az olívazöld fal is élénkít.

Ez azon kevés dolgok egyike, amit én találtam ki”

– nevet a feleség.

A földszinti fürdőszobában szintén

a két stílus szerencsés találkozásának lehetünk tanúi.

A burkolatok fát imitálnak

vagy éppen a ház lábazatának anyagából készültek,

a tér zordságán pedig könnyít a 2x2 méteres üvegtégla fal,

ami kitűnően beengedi a külvilágot.

A letisztult Villeroy & Boch szaniterek

természetesen simulnak bele az enteriőrbe.

A harmadik szint kizárólag a gyerekek birodalma,

a szeparált együttlét jegyében.

A székesfehérvári házaspár olyan házat szeretett volna,

ahol ez a két fogalom nem zárja ki egymást.