A természet varázsát ontja bőven,

A fűben, a virágban és a kőben,

Ó nincs oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad.

De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra véle visszaélsz!”

Shakespeare

Tarka kötényben libben a nyár,

Napsugár csillan illatos fátylán.

Pázsitok selymén surran a lépte,

Nyár tüze játszik, csillan szemében.

Pitypangot pelyhez, bokrétát bolyhoz,

Lepkéket röppent minden bokorhoz.

Lenge hajában bódító bodza,

Nyár kacagását gyűjti csokorba.

Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók:

A nap és a barátság. Egy meleg ölelés.

Egy madár éneke. A patak csobogása.

A fák árnya. A tenger hullámai.

A nap és az éj.

A nyugalom és a csend.

Szoktál-e néha meg – megállni,

És néhány percre megcsodálni

A zöld mezőt, a sok virágot,

Az ezerszínű szép világot,

A dús erdőt, s zúgó fákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Van erre időd ?

Összekészítettem egy színes csomagot:

Tettem bele langyos, friss nyári szellőt,

Ujjongó madárdalt, göndör bárányfelhőt.

Szappanbuborékot, vízeséspermetet,

Zúgó tengermorajt, vakító kék eget.

Bársonyos, puha, zöld mohatapintást,

Hullámzón sárguló búzamezőringást.

Szirtekkel csipkézett égig érő hegyet,

Illatfátyolba bújt virágzó réteket.

Egy tündöklő mosolyt, egy vidám nevetést,

Igazi szerelmet, pillangólebegést.

Őszinte örömet, élni tudó álmot,

Belecsomagoltam egy tündérvilágot.