Magyarország zászlaja

Magyarország hivatalos állami jelképe

és egyben a magyarság egyik nemzeti jelképe.

A hivatalos állami és polgári zászló három egyenlő szélességű,

piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll.

A korábban használt magyar színekhez,

a fehérhez és vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld.

A Szent István-rend alapításakor 1764-ben

a vörös és zöld lett a szalag színe,

majd 1794-ben Martinovics Ignác fejtette ki vallomásában először,

hogy a nemzet színeiül hármas színösszeállítást

a zöld-vörös-fehéret kívánták bevezetni.

Színei a korábban rögzült magyar címerből származnak

(az ezüst vágások színe a heraldika szabályai szerint a zászlón fehér),

és a magyar nemzet színeiként értelmezve zászlón

ebben az összeállításban csak a reformkorban jelentek meg.

19. századi romantikus értelmezés szerint

a piros sáv az „erőt”,

a fehér a „hűséget”

és a zöld a „reményt” szimbolizálta.

A trikolór (három szín szerinti tagolás) ugyanakkor

a francia forradalomban született francia nemzeti zászló nyomán

a forradalomra is utalt.

A piros és fehér mellé harmadiknak a zöld színt

József nádor első felesége,Alekszandra Pavlovna javaslatára vették fel.

Ez a zászló 1848 előtt már jelen volt, de még nem terjedt el.

Az 1848-as követelések egyike volt,

hogy „a nemzeti színek régi jogukba visszaállíttassanak”

Erről az áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett.

A piros-fehér-zöld zászló így

hivatalosan elismert magyar nemzeti jelkép lett,

amelyet 1848-49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként.

A magyar zászló a rendszerváltáskor sem változott.

A hivatalos állami és polgári zászló

(a Magyar Köztársaság lobogója)

az 1990. évi XL. törvény (elfogadása: június 19.)

szerint három egyenlő szélességű,

piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll.

Magyar címer

A jelenlegi címert 1990. július 3-án fogadta el az Országgyűlés,

az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.

Az Országgyűlés több változat szavazása után

(többen a Kossuth-címer mellett voksoltak)

a korábbi Kiscímert tette meg a Magyar Köztársaság címerévé.

A törvény leírása szerint:

Hegyes talpú, hasított pajzs.

Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott.

Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak

arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt.

A pajzson a magyar Szentkorona nyugszik.

Szentkorona, Országalma és a Jogar,koronázási palást

Magyarország himnusza

A Himnusz („Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból”)

Kölcsey Ferenc verse,

mely egyben Magyarország nemzeti himnusza.

A Himnusz a költő legnagyobb hatású verse,

1823-ban írta szatmárcsekei magányában.

A himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben.

SZÓZAT

A Szózat Vörösmarty Mihály megzenésített verse,

amelyet ma is himnuszként adnak elő.

Kossuth -címer

A Kossuth-címer a magyar nemzeti címer egy változata, amelyen nem szerepel a Szent Korona, alakja pedig a szokásos egyenes oldalú pajzs helyett tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett pajzsforma.

A címer bal oldala piros alapon zöld hármas-halmon arany koronát és a korona felett fehér apostoli kettőskeresztet ábrázol, míg a jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott ún. árpádsávos. (Heraldikai szabály, hogy a címer jobb- és baloldalát aszerint határozzuk meg, hogy aki pajzson viseli, annak melyik oldalra esne.)

Az 1849. április 14-i trónfosztást, illetve a Függetlenségi Nyilatkozat április 19-i közzétételét követően váltotta fel a koronás címert, ezért kötik Kossuthhoz. Ekkortól a honvéd hadsereg zászlóin ezt alkalmazták, fölé a korona helyett babérkoszorúban kardot hímeztek.

1918 novemberétől, a köztársaság kikiáltásától 1919 augusztusáig hivatalos állami címer volt. (A Tanácsköztársaság nem rendelkezett külön a címerhasználatról). 1946-49 között, majd az 1956-os forradalom idején ismét hivatalossá vált. Konkrét formában 1956. október 29-én a Szabad Nép (az uralkodó párt központi lapja) címoldala és a többi lap a Kossuth-címerrel jelent meg, hirdetve, hogy Magyarország címere hivatalosan is újra a köztársasági címer lett.

1990-ben komoly vita volt, hogy az új Köztársaság címere a Kossuth-címer vagy a korábbi koronás címer (eredetileg ún. kiscímer) legyen, végül az Országgyűlés az utóbbi mellett döntött.

TURUL madár

A turul a magyar eredetmondák mitologikus madara.

Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig

a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye.

A Tatabánya melletti Kő-hegy tetején lévő turulszobor

Európa legnagyobb madarat ábrázoló szobra:

a kiterjesztett szárnyak fesztávolsága majdnem 15 méteres.

Kézai Simon krónikája szerint

a honfoglaló Árpád vezér seregei a mai Tatabányánál

győzték le Szvatopluk szláv fejedelem hadait.

A millennium alkalmából

helyi kezdeményezésre felállított turulszobor Donáth Gyula alkotása.

1992-ben felújították és újra felavatták.

Teljes bizonyossággal nem dönthető el,

hogy a turul valójában sas vagy sólyom;

a mítoszok értelmezése alapján egyesek szerint sasról van szó;

a nyelvi bizonyítékok a sólyom jelentés mellett szólnak.

A legendák kétszer is említik a turult.

Anonymus

„nyolcszáztizenkilencedik esztendőben Ügyek… nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentu-mogyerben Önedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.”

A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni őket. Az emberek megkísérelték megtámadni a sasokat, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul, és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért elhatározták a magyarok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett és követte a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt a turul, és a magyarok újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok valóban addig a helyig vonultak Európában nyugat felé, ahol a kerecsensólyom – a turul – fészkel.

Csodaszarvas

A csodaszarvas egy a hun-magyar mondakörben

és a magyar népi hagyományokban is

ismert Isten által küldött mitikus vezérállat.

A hun - magyar mondakörben:

Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum,

(A hunok és a magyarok cselekedetei) című művében

maradt fenn az a monda,

mely szerint a Hunor és Magor nevű testvérpárt -

akiktől a monda szerint a hunok és a magyarok származnak-

új, letelepedésre alkalmas területre vezette

vadászatuk közben egy szarvas. A

csodaszarvas mondája a Képes krónikában is megtalálható.

Egy csodálatos szarvas szerepelt Anonymus

Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgai) című művében.

A regösénekekben szereplő csodaszarvas mindig hím állat,

csodafiúszarvasnak is nevezik. Vas megyében Bucsun,

a századfordulón feljegyzett változat szerint ezer szarva van,

szarva hegyén ezer égő gyertya, két veséjén két arany kereszt;

a Dozmaton feljegyzett változat szerint homlokán van a fölkelő fényes nap,

oldalán a szép hold, jobb veséjén az égi csillagok.

CSILLAGÁSZATBAN:

A monda szerint a Csodaszarvas homlokán van a hajnalcsillag,

vagyis a Vénusz, szügyén a Hold, két szarva között pedig a Nap.

Jankovics Marcell tanulmányai alapján

a Csodaszarvast az égen a következő csillagképek alkotják:

Ikrek (Gemini), Szekeres (Auriga), Orion,

Fiastyúk (Pliades), a Perseus éa Cassiopeia.