Margaréta csokrok

Margaréta
Én vagyok a margaréta,
mezők, rétek menyasszonya.
Szirmaimat ha kibontom,
a tájat fehér fátyolba borítom.
Nem versenyzek más virággal,
mosolygok kedves bájjal,
mert szép lehetek hófehéren,
tiszta szívvel, egyszerűen.
Így is szeret minden ember,
fiú, leány csokorba szed.
Tőlem kérdi szerelmesen,
szeret vajon a kedvesem?
Szép leány a hajába tűz,
nem kell neki gyöngy és gyűrű,
ékszer vagyok, oly gyönyörű,
mezők, rétek menyasszonya,
én vagyok a margaréta.
Ne bánd, hogyha elhervadok,
minden évben újra nyílok.
Hozok rád még sok szép nyarat,
lelked örök ifjú marad.
Én vagyok a margaréta.
Szerénységem Isten adta.
Megszépítek mezőt, rétet,
hófehéren, egyszerűen.

Hatalmas nagy szalmakalap,
alatta valaki halad.
Azt mutatja a viselet,
hogy az utas kislány lehet,
kislányra vall a ruhája
s a kalap nagy karimája.
Arra vall a járása is,
bizonyára ebédet visz,
különben nem volna nála
se kisfazék, se kosárka.
Meg-megáll szusszanni egyet,
aztán kaptat föl a hegynek.
Olykor vigyázattal lép át
egy-egy nyíló margarétát.
Le is szedné, ha nem volna
mindkét keze megpakolva.
Addig-addig incselegnek,
míg a kislány gondol egyet,
s mert a keze foglalt, így hát
leharap egy margarétát.
És boldogan mezítlábal
foga között a virággal.
Kányádi Sándor

Aranyosi Ervin: Májusi réten
Bodza, s akácillat terül szét a tájon,
hogy a szegénynek most, a szíve ne fájjon!
A derűs természet vidámítja kedvét,
ne bánja a régen elveszett szerencsét!
Napnak ragyogása simogatja arcát,
nyugtatja a lelkét, ne folytassa harcát!
Olvadjon fel inkább, a rét tengerében,
leljen örömöt a gyümölcsök ízében!
Margaréták állnak ágaskodva körbe,
színt visznek a zöldtől egyhangú mezőbe,
fehér szirmaikban ott virít a sárga,
különös gyógyír a szív-szomorúságra!
Lám, a madarak is boldogan dalolnak,
bennük ott a remény: most nyílik a holnap!
Mező hűvösében szegfűgomba éled,
könnyebbé teszi a ránk varrt szegénységet.
Szamóca nevet már, apró pici szemek,
táncolnak körötte hullámos levelek.
Egerészölyv repül, kiterjesztett szárnnyal,
fennen dacolva a lenti bús világgal.











