A marcipánnap számos eredetet tulajdonítanak,

tulajdonképpen ahány tájon megjelent,

ott kialakult egy történet körülötte.

Nézzünk hát ezekből meg néhányat.

 

1347-1353. között tombolt Európa legnagyobb pestisjárványa,

mely a lakosság harmadával végzett.

Ekkor létfontosságúvá vált olyan, új élelmiszerek

kitalálása és terjesztése, melyek nem romlanak meg túl hamar,

vagy könnyen, sokáig lehet őket tárolni.

Az egyik leganda úgy szól, hogy Milánóban egy Márton nevű pék

olajos magvakból gyúrt mézes pogácsát készített,

ez volt a marci-panis, panis martinus, azaz marcipán.

 

Egy másik eredettörténet szerint

a marcipán az olaszoknak köszönhetően került Európába,

méghozzá nagy valószínűséggel Törökországból, Iránból, vagy Irakból,

ahol a marcipán elődje keleti fűszerekkel ízesített csemegéje volt

a háremhölgyeknek.

 

A lübecki marcipánnak nem csak hírneve,

hanem természetesen mítosza is van.

E szerint 1402-ben Lübeckben éhínség tombolt,

mert ellenség ostromolta a várost és minden élelem elfogyott.

Ekkor egy mandulával megrakott

görög teherszállító vitorlás futott be a lübecki kikötőbe,

ahol azonban kiderült, hogy a mandulát megrendelő kereskedő tönkrement,

és a szállítmánynak gazdátlan.

Az ezután elárverezett mandulát egy helyi cukrász vásárolta meg.

A mandulát megőrölte, összekeverte cukorral és rózsavízzel,

hozzákevert tojássárgáját, a masszából golyócskákat formázott,

és árusítani kezdte.

Állítólag ez a története a lübecki marcipánnak,

ami nem sült vagy pirított marcipán.

Általában cipó alakba formálva, csokoládéval bevonva találkozni vele.