Bukfencet vetve búcsúzott el a nyár,

ősz lépett helyébe erdeink színpadán.

 Megpihen minden most egy percre,

vidám zsongás helyett, megnyugtató csend lett.

Amerre nézek,színek kavalkádja:

csokoládé,vérvörös,fénylő narancssárga.

Haladok előre a ropogó avarban,

levelek tengerében fürösztöm a talpam.

 Hűs, őszi fuvallat oson el éppen,

 táncoló falevelek mulatnak az égen.

Gyökeret eresztek, s táncukat nézem,

tölgy,dió,mogyoró, keringőt jár nékem.

 Szemeimben izzott a lemenő Nap parazsa,

megsárgult, vöröslött az égi lombkorona.

Szép ősz van a kertünkben, fű között már sok a levél,

türelmesen várja a Nap,míg a fa ruhát cserél.

Szemérmesen elfordul,bár kukucskál kicsit,

 felhő mögül nézi az aranysárga színt.

Fátyolos lett szeme,ekkora csillogást!

Ki bírja ezt nézni?

De muszáj, mert oly csodás,

 hasonlít a színe rám - gondolja a Nap,

 és utolsó erejével, ontja az aranyat.

 A fa csak mosolyog rá szép őszi színben:

rőt vörös ruhában, aranyos cipőben.

Tényleg ősz lett már itthon a kertünkben.

 Ezt az őszt szeretem én,ezt a rőt-aranyos színűt!

 Ez hoz számomra megnyugvást, derűt...

Én egy olyan őszt szeretnék,mint amilyen szívemben él,

 egy lassú, békés elmúlást, mely olyan, mint az álmodás.

Ősz illata körülvenne, földi párát terelgetne,

 nap sugarát összefonnám,szivárványként égre fújnám.

Én, egy olyan őszt szeretnék,hol nem süvít rohanó szél,

a fák ágai nem sírnak,méltósággal meghajolnak.

Leveleik csendben hullnak,földre érve összebújnak,

az avarban bujkál a szél,nem is tudom mit keresgél?

Múlt életed megtalálja,szépen lelked elé tárja,

aztán csendben továbbáll,hol nem "örök" az elmúlás.

Megérkezett, itt az ősz, mit annyira szeretek,

szellő segít zörgetni fenn a fán a levelet.

 Mely ezer színben öltözködve készen áll,

tangótánccal hull a mélybe, már mit se vár.

 Majd a lassú szellő keringőzve, olyan puhán,

 temeti a meggyengült ,nyári napnak sugarán.

Mosolygom, mert édes illatáradat,

ropog a lépkedő lábam alatt.

 Porrá válik, majd eltűnik nyomtalan,

hunyd le szemed, ne nézd, csak lásd szavam .

Hiszen ezer csoda ,itt az őszben, mind miénk,

 úgy hull az ágról a megfáradt, megsárgult, roppanó levél