Májusfa (májfa)

A magyar nyelvterület nagy részén május l-jére virradó éjszaka állították,

illetve állítják a májusfát.

A május elsején állított fákat pedig sokfelé éppen pünkösdkor bontják le.

A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma,

és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.

A magyar nyelvterületen a májusfa-állításnak két jellegzetes formája ismert:

az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa,

a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa.

A májusfák beszerzése mindkét esetben

a mindenkori legények, legénybandák feladata.

A májusfának alapvetően két változata van:

kivágott, sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa,

melynek csak a tetején hagyták meg a lombját,

vagy virágzó, zöldellő gallyak, ágak.

Minden év május elsején a falukban, városokban,

sok épület előtt lehet leszúrva látni virító zöld levelű,

ágasbogas, karcsú, magas fákat, melyeken virágok,

szalagok, déli gyümölcsök, italok, fűzérek stb. díszelegnek.

Falvakon nőtlen ifjak kedveseik ablaka előtt állítják fel

május 1-ső napján virradóra a májusfát;

városokban ma már csak a mészárosok emelnek ilyen  fákat

a tőlük húst hordó fehérnép számára.

A májusfáról azt írják,

hogy sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak,

utitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon;

ezt ebbeli cselekvényéért

a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták.

A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat,

elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt,

imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra,

midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült.

Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-én).

Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát

jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani,

még pedig ha lehet észrevétlenül.

Ma már májusfa helyett

egy csokor szép virág is megteszi a kellő hatást”

Mint az idézetből is kitűnik,

a lányok számára állított májusfát többnyire titokban szerezték be és állították fel.

A májusfa állítását évszázadok óta tiltják a hatóságok

az erdők és tulajdonosaik védelmében.

A fát általában lopták az erdőről, de volt,

ahol fizettek, illetve fizetnek érte.

Egyes helyeken díszítették a fákat szalaggal,

üveg itallal, esetleg különféle ajándékokkal,

másutt azonban díszítetlenül helyezték el.

Helyi hagyományok alakították azt a szokást is,

hogy csak egyes lányok kaptak, vagy a falu minden leánya.

A májusfa díszeit néhol a leány adta, de sokfelé a legények ajándéka volt.

A májusfaállítás szokása még az utóbbi évtizedekben is változó,

alakuló hagyomány, a fát sok esetben virágcsokor,

sőt virágkosár helyettesíti.

A májusfaállításhoz kapcsolódott, sőt néhol helyettesíti a szerenádadás.

A legényeket attól függően,

hogy titokban állították a fát, vagy sem, megvendégelték.

A májusfa másik típusa a közösségi májfa,

melyet középületek, kocsmák elé állítanak.

Sokfelé, ahol a két szokás együttesen élt,

újabban már csak az utóbbit gyakorolják.

A közös májusfák kidöntése járt együtt általában nagyobb ünnepélyességgel,

táncmulatsággal.

A májusfa ledöntésének szertartásos mozzanata volt a fa körültáncolása,

a májusfára mászás.

Különösen nehéz volt a lehúzott kérgű, magas fát megmászni.

Azé lett a tetejére erősített ital, akinek ez sikerült.

Gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy az üvegbe paprikás vizet tettek.

A májuskosár átadása

a komolyabb kapcsolatok szimbólumává vált.

Az a lány, akinek az ablakát

fehér virágos kosár díszítette,

arra is számíthatott,

hogy egy éven belül frigyre lép kedvesével.

A májuskosarat a fiú édesanyja,

esetleg nővére vagy idősebb női rokon vihet.

A lány cserébe ajándékot ad a "kosárhozónak".

Bár ez manapság már nem szentírás.

Ma már az sem gond,ha a fiú viszi a kosarat,

régen azonban azt jelentette,

a fiú anyja nem fogadja el a lányt.
 

Rózsaszín jelzi, ha következő évben megy férjhez a lány.





Kék, ha csak egy baráttól vagy ismerőstől kapja.




Lila, ha már régebben együtt járnak.





Sárgás színek pedig,