Az Ázsiában őshonos mák Magyarországon nagyon kedvelt alapanyag.

Az Európa Uniós csatlakozás idején kisebb pánik is kialakult,

amikor szóba került, hogy a szövetség egyik feltétele

a máktermelés beszüntetése.

Szerencsére ez csak bizonyos mákfajták

termelésének a betiltását jelentette, de ez a pánik jól mutatta,

mennyire szeretjük a mákot és ragaszkodunk az apró fekete szemcsékhez.

Már az ősi civilizációkban termesztettek mákot,

sőt a neandervölgyi ember is használta, valószínűleg annak bódító,

fájdalomcsökkentő hatását kihasználandó.

Az első írásos emlék a mákról a suméroktól származik,

nagyjából i.e. 4000 környékéről.

A mágikus növény ellazított, oldotta a fájdalmat és a kiválasztottak számára

lehetőé tette, hogy megismerkedjenek a szellemvilággal.

A mákkal kapcsolatos szimbólumok mind visszavezethetők

a primitív társadalmakban elfoglalt pozíciójára.

Az alvilággal való kapcsolatnak köszönhetően Egyiptomtól Spanyolországig

sok helyen találtak a sírokban mákot vagy ópiumot.

Egyiptomi és római kori mákábrázolások maradtak ránk,

sőt az i.e. 2. évezred környékéről származó svájci sírok tanúsága szerint

nem csak Dél-Európában és a Földközi-tenger mentén ismerték

és szerették a mákot.

A vallási okok mellett a mákot gyógyszerként, illetve

élelmiszerként is fogyasztották.

Az egyiptomiak a mák magjaiból olajat sajtoltak, süteményeikhez,

kenyereikhez is felhasználták a fekete magokat.

A mákot – gyógyászati tulajdonságainak hála –

Hippokratész is igen sokra becsülte.

Álmatlanság kezelésére használták, köptetőként, valamint

fül- és fogfájás kezelésére is.

A mákból nyert gyógyszerekkel kezelték a gyulladást, a lázat és a vérhasat.

A görögök és a rómaiak mézzel keverve fogyasztották a mákot

és – az ókor leghíresebb orvosának, Galenusnak a javaslatára –

mákszemekben gazdag kenyereket sütöttek.

Galenus azonban nem csak a magot adta az embereknek,

A mák gyógyszerként való sikere szinte töretlen volt a középkorban is,

sőt még a XVII. században Thomas Sydenham

az angol gyógyászat egyik úttörője is még elismerően ír

a hatásos szerről, ami enyhíti a szenvedést.

Ártatlan mákszemek

Előszeretettel fogyasztották a növény ártalmatlan, de jóízű magjait.

A gubóban megbújó temérdek mag a termékenység és a jólét szimbólumává lett.

Ezeknek a babonáknak hála eszünk karácsonykor mákos süteményeket,

s ezért szórták meg az ifjú házasokat sok évszázadon keresztül mákkal

(manapság inkább rizzsel teszik, de a jelentése ugyanaz).

A mákszemeket igen régóta használják jóslásra is,

valamint amuletteket is készítettek vele.

Ezeknek a tárgyaknak a hordozójuk számára

szerelmet, pénz és szerencsést kellett hozniuk.

A töretlen mákszemeket sütemények díszítésére,

kenyerek, kalácsok megszórására használták,

míg az őrölt mákból különféle sütitöltelékeket készítettek.

Indiában is kedvelt alapanyaggá, fűszerré vált a mák.

Leggyakrabban magokból őrölt masszával dolgoznak,

ezt adják hozzá a különféle mártásokhoz, ragukhoz.

Európában a német, osztrák, magyar, szláv és zsidó konyha fontos alapanyaga a mák,

amit főleg süteményekhez, pékárukhoz használnak fel

A Közel-keleten a mákot a sütemények mellett rizses ételekhez is adják.