Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról

A mikoron a magyar ember rég megdelelt és elmondhatja,

hogy java kenyerét megette, jól teszi,

ha számot vetve önmagával, kérdést intéz lelkiismeretéhez,

vajjon hasznosan töltötte-é el világéletét, van-e még kötelessége

 a melynek meg kell felelnie, mielőtt hogy elszólítja

a mindenség hatalma, oda, a honnan

még nem tért vissza - de senkisem!

Magam is rég megdeleltem, meg is ettem java kenyeremet;

elmondhatom az abád-szalóki öreg földmívessel,

hogy bizony nekem is beesteledett,

éppen csak hogy még nem harangoztak.

Számot vetettem én is magammal és úgy találom,

hogy volna még kötelességem.

Im, kötelességérzetből annak az arasznyi életidőnek,

mely a harangszóig még marad,

egy részét Tenéked akarom szentelni

szeretett magyar gazda Népem, mert különben is érzem

szent kötelességemet, hogy a ki annyit forgolódtam

barátságos tűzhelyednél, annyi okulást merítettem szokásodból; -

lelked tiszta, romlatlan megnyilatkozásából pedig

annyi virágot szedtem és kötöttem bokrétába - mondom,

érezem kötelességemet, hogy hála fejében, okulásodra,

de gyönyörűségedre is írjam meg ezt a kis könyvet, arról,

a mi különben is érzi szereteted melegét:

írjak az ég madarairól, azoknak hasznáról és káráról.

Meg is irom úgy, a mint legjobban tudom;

a hogyan elég hosszú életem bőséges tapasztalata reá tanított.

Megirom pedig szűzen-tiszta magyar nyelven,

a melyet házad táján, mezőn, erdőn, legelőn, a pásztortüzet védő

enyhelyeken, cserényeidben, kontyoskunyhóidban

éppen tetőled tanultam; szemlélődésed józanságán pedig

kicsiszoltam, talán fényesre ki is palléroztam.

Áldom is a sorsomat azért, hogy megérhettem,

hogy akadt oly férfiu, kit saját igyekezete és a sors kegye magasra emelt -

Darányi Ignácz magyar kir. Földmívelésügyi Minister -

de azért mégsem emelhette sorsa oly magasra,

hogy ne lássa, ne ismerje meg a magyar gazdanép

szükségét, okulásra törő vágyát.

A ki éppen azért engem bizott meg

e szerény könyv szerzésével. Ezért áldom sorsomat.

El is mondom neki ezen a helyen, hogy bizodalmával

örök hálára kötelezett, és hogy azontúl a legnagyobb gyönyörűséget

szerezte énnekem, megadván a módot,

hogy Tehozzád szóljak, magyar Népem,

a kihez a vérség és a szeretet ezer szála fűzött.

Ime, szólok is Tehozzád. Hiszen Téged ezer év kevés öröme

és tenger bánata, vére és verítéke kötött e földhöz,

mely éppen azért kedves és drága Tenéked;

mely föld a költő szava szerint: bölcsőd és majdan sírod is -

igazi, egyetlen magyar hazád.