"...évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében."
Ez az idézet Herman Ottótól,

a sokoldalú magyar tudóstól származik,

aki természettudományos munkássága mellett

a magyarság hagyományos, ősi műveltségét,

népi mesterségeit is kutatta és leírta.

Ő alapozta meg a tudományos madárkutatást Magyarországon

a Magyar Ornitológiai Központ megalapításával.

Herman Ottó javaslatára 1906 óta

a természet ünnepeként tartjuk számon május 10.-ét.

Az emberek már ősidők óta különös vonzalmat éreznek

a madarak és fák iránt.

A "Madarak és Fák Napja" mégis

az egész természet ünnepe, amikor mi,

emberek azt ünnepeljük, hogy testvérei vagyunk

minden élőlénynek a Földön.


A MADÁR🐦🐦🐦

A szárnyas lények a világon mindenütt elsősorban az éghez –

az isteni szférához – tartoznak, ezért az égi lélek szimbólumai.

Így van ez a magyar nép műveltségében is:

a kereszténység előtti időkben a táltosok, sámánok lelke is

madár képében szállt a túlvilágra megtudni a jövendőt,

vagy megküzdeni a rosszindulatú szellemekkel.

A honfoglaló magyarok totemállata (az Árpád nemzetség állatőse)

a turulmadár (valószínűleg valamely sólyomfaj) volt.

Az eredetmonda szerint a nemzetség ősanyját,

Emesét turul termékenyítette meg.

A madárlélek szimbólum jelentése jellemző

a kereszténységben is, például

a Szentlélek galamb képében jelent meg Jézus feje felett,

mikor megkeresztelkedett.

A FA🌳🌳🌳

A fa a legősibb, az egész világon elterjedt,

egyetemes növényszimbólum.

A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység;

a kiszáradt fa az elmúlás jelképe.

A magyar népmesékben is gyakorta találkozunk vele:

égig érő fa, aranyalmafa.

Az életfa ágai az égi világba vezetnek, gyökerei az alvilába nyúlnak;

utat szimbolizál, amelyen a sámánok, táltosok,

mesehősök az égbe vagy alvilágba juthatnak.