A régészeti ásatásoknak köszönhetően tudjuk,

hogy a dél-ázsiai eredetű lencsét az emberek

már a i.e. 8000 környékén fogyasztották a mai Palesztina,

Szíria, Görögország, valamint Törökország területén is.

A lencse fontosságáról még a Biblia is megemlékezik,

hiszen Ézsau egy tálnyi lencséért eladja

elsőszülöttségi jogát öccsének, Jákobnak.

A példa természetesen képletes, de látszik belőle,

hogy milyen fontos élelmiszernek számított akkortájt a lencse.

A zsidó vallásban kör alakjának köszönhetően a születés

és a halál ciklusának is jelképe ez a hüvelyes.

Az egyiptomi sírokban is találtak lencsét,

sőt az egyiptomiakon kívül a görögök és a rómaiak is ismerték,

nevelték és ették ezt a hüvelyest.

A lencse ugyan gyakran és sokak által fogyasztott eledel volt,

de már az ókori Görögországban sem kerülhetett

a tehetősebbek és vendégeik tányérjába.

 A római szakács Apicius több lencsereceptet is közölt szakácskönyvében,

és az öreg Plinius is megemlékezett a lencse fontosságáról.

A lencse nem csak mint étel játszott fontos szerepet az ókorban,

hanem gyógynövényi státuszra is szert tett:

Hippokratész a májbetegeknek javasolta a lencse fogyasztását.

A modern orvostudomány alátámasztotta Hippokratész hipotézisét:

a lencse javítja a májfunkciót. A B11 vitamin, más néven kolin segít

a májnak megszabadulni a felesleges zsírtól,

és a méreganyagok kiszűrését is elősegíti.

A középkorra a lencse társadalmi besorolása mit sem változott,

továbbra is a szegények eledelének számított.

Sőt a középkorban elterjedt nézet volt, hogy a lencse felelős az epilepsziáért

és a rémálmokért, mondván nehezen emészthető, ez okozza a zavarokat

Ennek ellenére az európai parasztság számára

a búza és a rozs mellett a lencse és a többi hüvelyes

jelentette a biztos táplálékot.

A pestis által megtépázott lakosság egészségi állapotának javulásában is

nagy szerepe volt a lencsének.

A magyar legendárium is őriz

egy szép és – ki tudja, talán igaz – történetet a lencséről.

A legenda szerint két szerzetes csúnyán megjárta,

amiért nem örült annak, hogy a szegények eledele került a tányérjukba.

Miután sérelmezték, hogy lencsét kell enniük,

Mátyás király bezáratta őket, és három napon át semmit sem kaptak enni.

Amikor harmadik nap egy-egy tányérnyi lencsét kínáltak nekik,

nem finnyáskodtak, megették, majd egymást közt megjegyezték: „

Vere valet.”  (Valóban jó.)

A kinti, latinul nem tudó őrök ezt úgy értették:

Vérré vált. Innen ered a mondás: Vérré vált, mint barátban a lencse.

A lencse szegényekhez való kötése sokáig meggátolta abban,

hogy a jómódúak, később pedig az arisztokrácia asztalán is jelen legyen

. Ám a XVIII. században a lencse mégiscsak úri eledellé

és igen népszerűvé vált a lengyel származású francia királynénak,

Marie Leszczynskának köszönhetően.

A királyné ugyanis rajongott a lencséért,

és hosszú regnálása alatt a hüvelyest elfogadtatta a francia arisztokráciával.

Ez persze nem jelentette azt, hogy a lencsét

ezentúl kizárólag csak a kiváltságosok fogyaszthatták,

de a lenézett hüvelyes lassan elindult a megbecsülés útján.

A lencse mind a mai napig fontos élelmiszer, Indiában

és a Közel-Keleten még mindig

az egyik leggyakrabban használt alapanyagnak számít,

és a világon mindenütt főznek lencsés ételeket. 

Különféle lencsék

A lencséből igen sokféle létezik.

A legnépszerűbb a barna és a vörös lencse,

de emellett kapható még sárga lencse,

masoor lencse, zöld puy-i lencse, illetve fekete beluga lencse is.

Az európai kontinensen legelterjedtebb a barna lencse,

de egyre gyakrabban használjuk a gyorsan elkészülő vörös lencsét,

illetve néha-néha a vulkanikus talajú Puy környékéről származó

gazdag ízű francia lencsét is megtalálhatjuk különféle salátákban.

A lencse kellemes, diós, földes íze mellett igen egészséges élelmiszer.

Nagyon magas a fehérjetartalma és sok benne az ásványi anyag is.

100 grammnyi lencsében majdnem másfélszer annyi fehérje van,

mint ugyanennyi a marhahúsban.

Ezen kívül a lencsében sok a kalcium, a foszfor, a magnézium,

található benne vas, kálium, igen magas a kalória és a rosttartalma.

A felezett, pucolt lencse rosttartalma viszont már

jóval alacsonyabb az eltávolított héjnak köszönhetően.

A lencsének nincs meghatározott eltarthatósági ideje,

mégis érdemes egy éven belül felhasználni a felhalmozott készleteket,

ám arra figyeljünk, hogy ne keverjük a régebbi és újabb adagokat,

mert a lencse főzési ideje megnő, ahogy öregszik.

A lencsét légmentesen zárt edényben tartsuk, hűvös, fénytől elzárt helyen.

A megfőzött lencsét 3-4 napig eltarthatjuk a hűtőben,

illetve a fagyasztóban nagyjából fél évig eltartható.

Főzés előtt öblítsük át,

mert a lencseszemek között gyakorta megbújnak kavicsok, kövecskék.

Mit készítsünk lencséből?

A zöld lencséből remek levesek és főzelékek, saláták,

esetleg fasírozottak készíthetők,

a vörös lencséből krémleveseket, krémeket,

illetve curryt s egyéb ragukat lehet készíteni,

mert bár nagyon finom, gyorsan szétfő,

és úgy kevéssé mutatós, krémnél, krémlevesnél ez nem számít.

A fekete Beluga lencse látványban hasonlít a kaviárhoz,

innen is a neve, diós íze elsősorban salátákhoz, ragukhoz illik, nem fő szét.

A lencse nem igényel előzetes áztatást, de ha a főzés előtt fél órára beáztatjuk,

akkor sokkal hamarabb elkészül. 

A vörös lencse esetében azonban tényleg nincs szükség előzetes áztatásra,

nagyon hamar elkészül enélkül is.

A puffadás elkerülése végett az első főzővizet ajánlatos a lencséről leönteni.

A lencsés ételeket főzés közben nem jó sózni,

és nem szerencsés savas alapanyagokat hozzáadni

(pl. bor, ecet, paradicsom), mert meghosszabbítják a lencse főzési idejét,

ezért ezeket az ízesítőket a végén adjuk hozzá.

A lencse jól fűszerezhető, jól passzolnak hozzá

a különféle curry keverékek, de zöldfűszerekkel

(babér, majoránna, bazsalikom, kakukkfű, oregánó, rozmaring)

is remekül ízesíthető.

Gyakori partnere a mustár, ami mértékletes használat mellett

kihozza a lencse aromáját, földes ízét.

Lencsefőzelék

Hozzávalók:
50 dkg nagyszemű barna lencse
50 dkg füstölt csülök
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
só
2 babérlevél
2 evőkanál finomliszt
5 dkg libazsír
1 citrom

Elkészítés: A húst külön vízben megfőzöm, eközben a lencsét nagyjából fél órára beáztatom. A zsírt megolvasztom, megdinsztelem az apróra vágott hagymát. Amikor már majdnem jó, hozzáadom a szintén apróra vágott fokhagymát. A megmosott és leszűrt lencsét hozzáadom a hagymához, majd babérral fűszerezem és a közben megfőtt hús levével felöntöm, épp hogy ellepje. Közepes hőfokon főzöm, ha kell, pótolom a levét. Amikor megfőtt a lencse, akkor még ízesítem sóval, citrom levével, és liszttel megszórva bestaubolom. A húst szeletelem, és a főzelékhez feltét gyanánt kínálom.