A tél a mérsékelt égöv egyik évszaka.

Trópusi illetve száraz égövi tájakon nem létezik.

Télen a legrövidebbek a nappalok és leghidegebb az időjárás.

A Föld északi féltekéjén és a Föld déli féltekéjén mások a tél hónapjai.

Az északi félgömbön december 21-e a csillagászati tél kezdete,

március 20-a pedig a csillagászati tél vége.

A déli félgömbön június 21-e a csillagászati tél kezdete,

szeptember 22-e pedig a csillagászati tél vége.^[1]

A csillagászati tél a téli napfordulótól a tavaszi napéjegyenlőségig tart,

tehát az északi féltekén december 21–március 20.,

a déli féltekén pedig június 21–szeptember 23. közé esik.

Téli napforduló: december 22.

A Nap látszólagos évi útja ismét „megfordul”,

és a besugárzás nagyobb hajlásszöge az Egyenlítő irányába vándorol.

Ekkor a napsugarak a Baktérítő felett delelnek 90 fokos szögben.

Hajlásszögük a déli félgömbön most a legnagyobb,

és itt a leghosszabb a nappal.

A Nap az északi félgömbön ezen a napon jár a legalacsonyabban,

és a legrövidebb ideig van látóhatár felett.

Ez az az időszak, mikor a nappalok rövidebbek, mint az éjszakák,

és évi átlagban a leghidegebbek a napok, illetve ilyenkor hullik

a legtöbb csapadék is, elsősorban hó formájában.

A trópusokon kívül eső területeken a tél hideg

és (főleg az északi féltekén) jeges, havas

. A legtöbb vízfelület télen befagy, teret adva a szánkózásnak,

korcsolyázásnak, jéghokinak, illetve más téli sportoknak.

Télen csak az örökzöld növények levelei maradnak meg,

mint pl: a fenyőfélék.

Az állatok egy része téli álmot alszik, a szívük nem áll meg,

csak a testük kihűl

. A vándormadarak elrepülnek melegebb éghajlatra.

A téli álomba merülés előtt a legtöbb állat fokozott táplálkozással

nagy mennyiségű zsírt halmoz fel a testében s az alvás idején

az ebből származó energiával tartja fenn életét.

A téli álom alatt minden szerv működése a minimálisra csökken.

A téli álom az anyagcsere intenzitásának olyan mértékű lecsökkenésével jár,

hogy a téli álmot alvó állat szinte tetszhalott állapotba kerül,

és a testhőmérséklete is lecsökken 4 °C körüli értékre.

A medvék nem alszanak igazi téli álmot a kifejezés ilyen értelmében,

azonban a mérsékelt égövben ezek az állatok jóval kevésbé aktívak

 a téli időszakban, mint a kedvezőbb időjárású évszakokban.

A medvék anyagcseréje 25%-kal lesz lassabb,

a testhőmérsékletük 7-8°C-kal süllyed,

a szívverésük percenként 40-50-ről 7-8-ra.

Más állatokkal ellentétben viszonylag éberek maradnak,

külső inger hatására könnyen felébrednek.

A „jégcsaptornyokat” a megszilárduló víz térfogatának növekedése idézi elő.

A kis edényekben, például a tányérkában, a víz először

a széleken fagy meg és a középpont felé haladva hártyát képez.

A jég felszíne és a fagyás előrehaladása általában szabálytalan;

bordák és mélyedések alakulnak ki, amelyeket

minden pocsolyában megfigyelhetünk télen.

Megfelelő időjárás esetén azonban csaknem egyenletes jég képződhet.

Ha a szélek megfagytak és letapadtak a kis

(rendszerint kerek) edényben, a fázisváltozás miatt

tágulási nyomás lép fel a jég felszíne alatt, ahogy egyre több víz fagy meg.

Ha keletkezik egy kis repedés, ami csökkenti a nyomást,

a jég alól víz nyomulhat föl.

Ennek a felülete gyorsan megfagy, ahogy a jégből kiemelkedik.

Ha az edényben sok víz van még, és a hőmérséklet

nem csökken olyan rohamosan, hogy az edény tartalma gyorsan megfagyjon,

jégtorony nőhet ki a repedésből vagy lyukból.

 Az egyenletes, fagyos szél vízszintes jégcsapokat is formázhat,

1991 júliusában Új-Zélandon pedig olyan spirális jégcsapot láttak,

amely nyolcszor csavarodott körbe.

A jelenség azért nem gyakori, mert kedvező körülmények szükségesek hozzá,

de az utóbbi évtizedben féltucat esetről is beszámoltak

az angol meteorológiai szakirodalomban,.