Newgrange-Írország

Newgrange, a megalitikus építészet egyik legkorábbi példája Írország Meath grófságában,

a Boyne folyó északi partján fekszik, Dublintól 50 kilométerre.

Dublin felől az N2-es úton közelíthető meg.

Az első felfedezői barlangnak hitték,

később kelta királyok temetkezési helyének vélték,

de voltak akik a mükénéi kaptársírok távoli megfelelőjének hitték.

A valóságban azonban idősebb mint Mükéné,

Stonehenge, vagy az egyiptomi piramisok.

Newgrange nem más, mint egy folyosókból álló megalitikus temetkezőhely.

Kora a Kr. e. 3. évezredig nyúlik vissza.

A Boyne völgyében élő újkőkorszaki közösségek alkotása.

0,9 méter széles, 16,7 méter hosszú folyosó vezet a központi sírkamrához,

melyben három fülke található.

A folyosó a bejáratnál 1,5 méter, a kamráknál 3 méter magas.

A folyosót és a sírkamrát hatalmas kőrakás fedi,

melyet a vízszivárgás ellen szigeteltek.

Az építményt élére állított kövekkel rakták körbe.

A sír öt ember holttestét őrizte. Newgrange a mai napig is több kérdést vet föl.

Meddig tartott az építkezés, és hányan vettek részt benne?

Hogyan szállították ide a hatalmas köveket?

A néhány követ díszítő mértani formáknak mi a jelentése,

és miért olyan helyeken jelennek meg, ahol normális körülmények között nem látható?

Vannak azonban olyan dolgok, melyeket biztosan lehet tudni.

Ilyen a sír tájolása: a téli napfordulón a felkelő Nap sugarai

a folyosó hosszában hatolnak be, megvilágítva a sírkamrát.

Az építés idején ezek a napsugarak

a sírkamra végén található egyetlen díszített kőre vetültek.

A Nap tiszteletéről, a napkultusz jelenlétéről a korai ír források is tanúskodnak.

A síremléket természetfölötti lényekkel hozzák kapcsolatba,

elsősorban Dagdával, akit napistenként is tiszteltek.

Meteóra-kolostorok

A Meteóra-kolostorok Görögországban, Athéntól 426 kilométerre találhatóak,

a Larisszába vezető út mentén. Larisszából rendszeres buszjáratok indulnak,

Athénből és Thesszalonikiből vonattal utazhatunk ide

. A Meteóra jelentése: levegőben lebegő.

A kolostorokat nézve könnyen megérthető, hogy miért ezt a nevet kapták.

Az építmények a thesszáliai Pindosz-hegység szélén,

közel 300 méter magasságban, alig megközelíthető sziklacsúcsokon találhatóak,

a közép-görögországi Peneiszosz-folyóvölgyre nézve.

1920-ig a látogatók, a turisták csak veszélyes létrákon közelíthették meg őket.

A 30 méter hosszú létrákat támadások esten felhúzták,

így szinte megközelíthetetlenné váltak az épületek.

A turizmus gyors növekedésével új utat építettek

a közeli Kalambaka várostól a kolostorokig.

Ma már sziklákba vájt utakon és hidakon bárki megközelítheti.

Sok szerzetes azért hagyta el a helyet, hogy megőrizhesse lezártságát a külvilágtól.

A Meteóra-kolostorok ma már inkább múzeumokként működnek,

mint egyházi intézményként.

A keresztény vallás sok hívőt vezetett a mindennapi világtól félreeső helyekre,

hogy teljes mértékben átadhassák magukat Isten dicsőítésének.

A Pindosz-hegység barlangjaiban már a XII. században megtelepedtek az aszkézis hívei.

A Nagy Kolostor, a Megalo Meteóron alapítója, Szent Athanasziosz barát

csak 1350 körül választotta ezt a helyet

. A legenda szerint a mai kolostor helyére angyal, illetve sas emelte föl.

Tanítványa Joaszaph, a szerb király fia,

harminc-negyven évvel később tovább bővítette a kolostort.

A XV. és XVI. században a törökök meghódították Thesszáliát,

ekkor sok új közösség jött létre.

A XVII.-XVIII. században a közösségek hanyatlásnak indultak, több közülük felbomlott.

A kolostorokra csak a XIX. században figyelt fel néhány utazó, akiket egyre több követett

. A mély szurdokok fölött elhelyezkedő kolostorok kőből épültek,

vörös cseréptetővel, fakarzatokkal.

A szerzetesek számára szűk cellákat alakítottak ki, templomot,

és a közös étkezésre szánt refektóriumot rendeztek be.

Az esővizet a sziklákba vájt ciszternák fogták föl.

Az élelmet hálókkal szállították fel.

Ajiosz Varlaamban a refektóriumot 1960-ban restaurálták, és múzeummá rendezték be.

A Meteóron-kolostorban az egyszerű, durván megmunkált konyhai eszközök is fennmaradtak.

Mindkét kolostor templomát freskók díszítik

a pokol és a mártírok szenvedéseinek riasztó ábrázolásával.

Az elhagyott Ajiosz Nikolaosz-i kolostort a XVI. századi krétai művész,

Theophanész freskói díszítették.

A kolostorok többségében néhány férfi szerzetes él,

de néhányat apácák laknak.

Egyiküket, az Ajiosz Sztephanoszt a szakadékot átívelő hídon közelíthetjük meg.

Mindegyik kolostorból lenyűgöző látvány tárul a szemünk elé.

Csak sejtéseink lehetnek arról, hogy a meredek sziklaszirteken álló kolostorok

milyen kihívások elé állították az építőket.

Kreml-Moszkva

A moszkvai Kreml az orosz cárok erődítménye

aranyozott kupolákkal, tornyokkal, csipkézett szegélyekkel.

Itt koronázták meg 1547-ben Rettegett Ivánt,

az első „minden oroszok cárját".

Sok kreml, azaz erődítmény található a régi orosz városokban,

de ettől az időtől kezdve Kremlnek a fogalommá vált moszkvai citadellát nevezzük.

Moszkvát a XII. században alapították.

A város maga az erődítmény köré épült,

a Kreml vörös bástyákkal tagolt téglafalát a XV. században húzták fel.

A szabálytalan háromszög alakú, 28 hektárnyi területet bekerítő fal hossza 2235 méter,

magassága 5 és 19 méter között váltakozik.

A 20 bástyatornyot sátor alakú, csúcsos tető fedi.

A főbejárat a Szpasszkaja (Megváltó tornya)-kapu a Vörös téren, a híres toronyórával.

A Nagy Iván-harangtorony volt a legmagasabb évszázadokon keresztül Oroszországban.

1600-ban Borisz Godunov henger alakú, hagymakupolás bástyát tétetett rá,

s a kereszttel együtt 81 méter magas lett.

Mellette láthatjuk a világ legnagyobb bronzharangját, a Car Kolokolt (Cár-harang),

amelyet 1730-ban öntöttek - 200 tonna - de már az öntőgödörben megsérült,

így sohasem kondulhatott meg.

A Car-puska (Cár-ágyú), az orosz öntőművészet másik híres darabja 1586-ból való.

A torkolatnyílása 89 centiméter, 40,6 tonnás. Valószínűleg sosem dördült el.

A Nagy Kreml-palota építésével III. Iván nagyfejedelem

olasz mestereket bízott meg a XV. században.

1491-ben készült el az első szárny,

a Granovitaja-palota, trónterme reneszánsz stílusú,

ma fontos kormányfogadások helyszíne.

A Kreml középpontjában találjuk a Templom teret, ahol három hatalmas katedrális áll.

Az Uszpenszkij- (Mária mennybemenetele-) székesegyház

1475-1479 között épült, az orosz cárok koronázótemploma volt.

A főbejárat mellett áll Rettegett Iván 1551-ből való, fából faragott trónja.

A Blagovescsenszkij- (Angyali üdvözlet-) székesegyház 1547-ben leégett,

újjáépítése óta aranyozott hagymakupoláiról híres.

Az Arhangelszkij- (Arkangyal-) székesegyház az orosz uralkodók temetkezési helye,

noha orosz stílusban épült, itt-ott felfedezhetünk olasz reneszánsz elemeket is.

Figyelemre méltó aranyozott, ezüstlemezekkel borított ikonokat

és sok-sok freskót láthatunk a templomokban.

A közelben több jelentéktelen, kisebb templom található.

A XVII. században épültek a cárok magánlakosztályai a Tyeremnoj-palotában.

Az eredeti épületre további két emeletet húztak.

A hozzá csatlakozó két oldalszárnyat 1849-ben fejezték be,

1991-ig a Legfelső Tanács hivatali helyiségei voltak.

A Fegyvertár a világ egyik leggazdagabb múzeuma.

A cári családok gyűjteményei: fegyverek, címerek, koronák,

egyéb koronázási jelvények, trónszékek, ékszerek, ruhák,

kocsik, burnótszelencék és a cári családok kedvelt húsvéti ajándékai

a „Fabergé"- tojások töltik meg a tárlókat.

A Pátriárkák palotája az 1652. évet követő időszakban épült,

ma a XVII. századi orosz élet használati tárgyait láthatjuk a falai között.

A Vörös téren áll a Mauzóleum. Itt feküdt 1953-1961 között Sztálin holtteste.

Sok látogatót vonz a Vaszilij Blazsennij- (Boldog Vaszilij-) templom,

amelyet Rettegett Iván rendeletére építettek 1552 és 1559 között.

Színes hagymakupoláival festői látványt nyújt, messze földön Oroszország jelképe lett.