A Pisai Ferde Torony

Pisa Firenzétől 80 kilométerre nyugatra fekszik.

A város legnagyobb nevezetessége a Ferde Torony (Torre Pendente).

Ez tulajdonképpen a pisai Dóm mellett álló harangtorony.

A Dóm, a Keresztelőkápolna és a Temető egységének része.

A felirat szerint építését 1174-ben kezdték.

A Pisában használt naptár, és a hagyományos időszámítás között egy év eltérés van,

így az építkezés valójában 1173-ban kezdődött.

A torony építészei Bonnano Pisano és Wilhelm von Innsbruck voltak,

a befejezését azonban egyikük sem érte meg.

Egyes feltevések szerint a torony ferdeségét eredetileg is megtervezték,

hogy a kor építészeti tudását bizonyítsák.

Ennél azonban sokkal valószínűbb, hogy az építők ismerve a talaj laza szerkezetét,

a torony enyhe dőlésével számoltak.

A torony dőlésének szöge folyamatosan nőtt.

A XX. század elején 4,3 méterrel tért el a függőlegestől.

1990-től 12 éven át le volt zárva a látogatók elől.

2001-ben jelentették be, hogy sikerült a tornyot stabilizálni.

A stabilizáció során az építményt kábelekkel megerősítették,

majd cementet fecskendeztek alá, hogy enyhítsék a földre nehezedő nyomást.

A torony most biztonságos, dőlésszöge nagyjából olyan, mint 1700-ban lehetett.

A teljes kiegyenesítést nem is tervezték,

hiszen azzal elvesztette volna egyediségét, turisztikai jelentőségét.

A Ferde Torony kör alaprajzú, a toronyszobával együtt 8 emeletes.

A 6 központi emeletet díszes törpegaléria övezi,

ami a bizánci és iszlám építészet hatását mutatja

A harangtorony 100 évvel később épült, mint a Dóm.

Ennek építésébe 1063-ban kezdtek,

amikor a pisaiak tengeri csatában legyőzték a palermói szaracénokat.

Ebben az időben Pisa gazdag kereskedőváros volt,

szoros kapcsolatot ápolva a szicíliai és közel-keleti muzulmán kereskedőkkel.

A külső falon vörös és fehér márványburkolat váltakozik,

ami az iszlám hatásra utal.

A jellegzetességek miatt később román-pisai építészeti stílusnak nevezték el.

A földszint homlokzati oldalán árkádok találhatóak,

a felső részen több, egymás fölé helyezett, egyre alacsonyabb boltívsor figyelhető meg.

A székesegyház középső és kereszthajóját később építették,

belsejét gazdagon díszítették.

Pisában született a híres tudós Galileo Galilei, 1564-ben.

A hagyomány szerint a toronyból tárgyakat engedve le azt próbálta bizonyítani,

hogy az esés sebessége független a tárgyak súlyától.

A nehézségi erővel való kísérletezés helyszíne azonban nem bizonyított.

 Chartres-i katedrális

Chartres Franciaországban, Párizstól 90 kilométerre fekszik.

Chartres meghatározó műemléke a Notre-Dame-székesegyház (Miasszonyunk-templom),

a francia gótika első példája.

A katedrálist egy magaslatra építették, amit már a rómaiak,

vagy korábban a kelták is szent helynek tartották.

A XVIII. század második feléig őriztek itt egy fából faragott szobrot,

amely a szíve alatt gyermekét tartó Máriát ábrázolta,

s amely még a pogány időből származott Lehetséges,

hogy eredetileg a kelta anyaistent ábrázolta, s csak később lett a keresztényeké.

A szobor a francia forradalom alatt pusztult el.

A templom helyén 350 óta imaházak álltak, de mindegyik tűzvész áldozatává vált.

A ma látható templomot 1260-ban szentelték fel.

A székesegyház nyugati oldalán két jellegzetes torony található,

melyek 90 méternél magasabbak.

Az alacsonyabb, egyszerűbb a XII. század első feléből származik,

a magasabb és díszesebb 1513-ra készült el.

A nyugati kaput felbecsülhetetlen értékű szobrok díszítik

. A mély, rézsűs kapuzat faragványait egységes program alapján készítették

Krisztus őseinek alakjai, Krisztus ifjúsága, a mennybemenetel,

Krisztus mandorlában, és a négy evangélista ábrázolása látható.

Az ablakrózsa a az utolsó ítéletet jeleníti meg.

Az északi és déli bejáratot XIII. századi szobrok díszítik.

A katedrális külső homlokzatát és belső terét

több mint 10 000 kőből és üvegből alkotott figura díszíti.

Háromemeletes belső terének harmóniáját,

varázsát a színpompás üvegablakok fokozzák.

Az üvegablakok összfelülete több mint 2000 négyzetméter.

Az északi és déli kereszthajókon hatalmas méretű rózsaablakok láthatók.

Kiemelkedő az a XII. századi ablak, amely a Notre Dame de la Belle Verriée

(Szép üvegű Miasszonyunk) nevet kapta.

A templomhajó padlózatára bonyolult útjelzőket rajzoltak,

valószínűleg a zarándokok számára, akik az ereklyét térden csúszva közelítették meg.

A Krisztus és Mária életének jeleneteit ábrázoló hatalmas,

faragott karzat építését 1514-ben kezdték el, de 200 év alatt sem fejezték be.

Chartres évszázadokig vonzotta a zarándokokat.

A Mária szobor mellett itt őrizték Mária anyjának, Szent Annának a fejét is.

Az ereklyetartóban ma is őrzik a hasonlóan híres relikviát, a Szent Inget (Sainte Chemise).

A hagyomány szerint Mária ezt az inget viselte, amikor Jézust szülte.

A Szűz Máriának emelt Chartres-i katedrális a középkori Európa építészetének egyik jelentős alkotása.

A cseréphadsereg

A cseréphadsereget a Pekingtől 1100 kilométerre

délnyugatra található Hszian város közelében tárták fel.

Hszian (X'ian) több ezer évig a császári Kína fővárosa volt.

A városba Pekingből vonattal, vagy repülőgéppel utazhatunk.

Hong-Kongból is közvetlen járat indul.

A síremlék Hsziantól 31 kilométerre van innen busszal lehet megközelíteni.

A közelben, 5 kilométerre fekszik Lintung városa.

Lintug város közelében 1974-ben kútásás közben találtak

az életnagyságú, színes agyagkatonák darabjaira.

A feltárás során több ezer mázas cserépfigurát ástak ki a régészek.

A cseréphadsereg Cs'in Si Huang-ti császár sírja közelében állt.

A császárnak nagy szerepe volt a kínai Nagy Fal építésében is.

A tökéletes hadrendben felállított sereg feladata a császár nyugalmának védelme,

őrzése volt a halottak birodalmában.

Három föld alatti építményrendszerben csaknem 8 000 figurát tártak föl:

gyalogos, íjász, lándzsás és lovas katonákat, harci szekereket.

A katonák 1,6-1,7 méter magasak, mindegyik egyedi arcvonásokkal rendelkezik.

Egyes figurák állnak, mások támadó pozícióban térdelnek

Felszerelésük és ruházatuk is többféle. A törzs belülről üreges, végtagjaik azonban tömörek.

A kezükben lévő fegyverek, valódiak, a lovakon bronzból készült zabla található.

Az agyagfigurákat eredetileg színes mázzal vonták be égetés előtt,

ez azonban mára megkopott.

Az első 4,9 méter mélyen elnyóló folyosórendszerben 6000 katonát találtak,

a másodikban lovas fogatokat, harcosokat, térdelő íjászokat tártak fel.

A harmadik építészeti egységben 68 figura volt, díszes tiszti egyenruhát, rangjelzéseket viselve.

Ez volt a hadsereg törzskarának modellje

. A feltárások fölé hatalmas csarnokokat emeltek, amelyek fontos turista célponttá váltak.

Cs'in Si Huang-ti sírja egy 43 méter magas domb belsejében van,

a cseréphadseregtől nem messze. Az építőket valószínűleg kivégezték,

hogy a sír bejárata titokban maradjon.

A legenda szerint az udvaroncokat, ágyasokat élve temették el,

hogy a túlvilágon szolgálják a császárt.

A sír építése még a császár életében elkezdődött.

A nekropoliszt úgy építették, hogy császári palotaként szolgálhasson.

Számos hivatalt, csarnokot és más épületeket tartalmaz

. Az agyaghadsereghez hasonló, de kisebb méretű leleteket láthatunk Hszian város múzeumában.

Ezek a 60 centiméteres színes szobrok egy Han-kori síremlékből kerültek elő.

A kappadókiai sziklatemplomok

Kappadókia a mai Törökország területén lévő Anatólia ókori tartománya volt.

A kopár, kietlen, sziklás területet valaha sűrűn lakták.

Volt a Hettita, az óperzsa, majd a Római Birodalom része is.

Az aszkézist vállaló keresztények vonultak vissza ide a hétköznapi élet elől,

Isten közelségét keresve.

Számukra a kappadókiai Göreme-völgy tökéletes választásnak bizonyult.

Felfedezték, hogy a sziklákba könnyen vájhatnak barlangokat, folyosókat, cellákat.

Kappadókia Göreme-völgye a keresztény remeteközösségek templomairól lett ismert.

A templomok belső téralakítása változatos képet mutat.

Vannak köztük egyszerű, szerény helyiségek,

míg másokban boltívek, kupolák is megfigyelhetők.

Kappadókia templomai közül 365 a Göreme-völgyben található.

Nem mindig volt a terület a mostanihoz hasonlóan kihalt,

régen komplett városok lehettek itt, több ezer tagot számláló közösségekkel.

A keresztények az itt kialakított barlangrendszerekbe rejtőztek az iszlám térhódítása elől.

Később ezeken a helyeken freskókkal díszített,

bizánci stílusú templomokat vájtak a sziklákba.

Egyeseket kizárólag nonfiguratív ábrákkal díszítettek.

Ezek valószínűleg a VIII., IX. századi képrombolás idejéből származnak.

Kezdetben a nyers sziklafalakra készítették az ábrákat,

majd finomítva az eljárást, gipszbevonatot alkalmaztak a festés előtt.

A Karanlik Kilise (Sötét ­templom) freskói közül néhány igen értékes.

Mivel fény nem érte őket, nem károsodtak a képek.

A XI. századi imaház egy refektórium (étkező) toldaléka, egy földalatti kolostorhoz tartozott.

A hatszintes kolostor központi kápolnája fölött épültek a cellák, alatta a konyhával és az étkezővel.

A Yilanli Kilise (Kígyó-templom) faliképe a sárkányt legyőző Szent Györgyöt ábrázolja.

Az Elmali Kilise (Alma-templom) belső terét Jézus életéből vett jeleneteket ábrázoló képek díszítik.

Kappadókia a Bizánci Birodalom bukásáig volt lakott,

de néhány templom a XX. század elejéig használatban volt.