orchidea

Mondd, akarsz e még
pillangót kergetni a rét közepén?
Akarnál e újra gyermek lenni,
anya ölében megpihenni?

Mondd, akarsz e még hinni ahogy rég?
Hiszed e, hogy léteznek tündérmesék?
Akarod e még, hogy felnőtt legyél,
hogy velem ismét szerelembe essél?

Mondanád e újra, az ipi – apacsot?
Megkeresnél e, ha elbújok?
Építenél e még homokvárat?
Ha anya hív, legyintenél, ő még várhat

Mondd, akarnál e angyal lenni?
Zord, téli időben hóban hemperegni
Akarnál e újra rám találni?
A nevemet ismét kőbe vésni

Tudod vannak napok
Mikor nagyon egyedül vagyok
Arcomon, olykor megfagy a mosoly
Felnőttként a pofonokat, kéretlenül kapom

Mondd, hallgatnád e velem a csendet?
Lehetnék e gyöngy, szívedben?
Mondd, tudnál e élni velem,
ha a csendet meglelem?

lotusz

kis harang

A napok rohannak, futnak,
céltalan bolyongunk a szürkeségben.
Mindenki siet valahová.
Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.
Hiányzik valami az életünkből.
Nem látjuk a tarka virágok színét,
nem érezzük a napfény melegét.
Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,
elmúlt nyarak igézete, ringó kalászos, erdők illata.
Hiányzik az életből valami...
Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.
Egész életünkben szakadatlanul, fuldoklásig küzdünk, harcolunk.
Vágyódunk a tökéletességre, és csak reménykedünk hiába.
Reménykedünk egy csókban, ölelésben, egy kézfogásban, egy mosolyban.
Hiányzik az életből valami...
Hiányzik a jó, hiányzik a napfény mosolya,
A nappalok rohannak, futnak, mindenki siet valahová.
De egyszer, valahol meg kellene állni ...
egy mosolyra, egy ölelésre, egy igaz szóra.
Valahol meg kellene állni ...
segíteni azon, aki elesett.
Meg kellene tanulni újra mosolyogni, kezet nyújtani!
Hiányzik a világunkból a nagy világ...
Hiányzik az életünkből az életünk, - a SZERETET.

Móricz Eszter: Hiányzik az életből valami

tigris liliom

lily gold band

Hepatika and bud

fehér napvirág

Masdevallia ulifera

Pink campion

Eucalyptus macrocarpa

Cape buttercup

Vibrant colours