A bárány a zsidó-keresztény kultúrkörben élők számára fontos szimbólum.

Szolgát és bárányt is jelent a latin agnus szó az Ószövetségben.

Megvédte az Úr haragjától

a feláldozott bárány a vérével megjelölt házakban élőket –

az ótestamentumi történet szerint.

A Bibliában Krisztus előképe a bárány,

amely a kiválasztott nép mindennapi eledele

és áldozata a jeruzsálemi templom oltárán.

– A Teremtés könyvének elején,

az őstörténet részeként jelenik meg a bárány feláldozása.

Ábel mint juhpásztor egy kost mutat be áldozatként Istennek,

amit Isten elfogad – ellentétben testvérének, Káinnak

a föld terméséből bemutatott áldozatával.

Ezért Ábel, aki az áldozatot bemutatta, maga is egyfajta bárány

és ártatlan áldozata lesz Káin bosszújának.

Az ártatlanság hozzátapad a bárány jelképiségéhez –

– Megrendítő pontossággal írja le a húsvéti bárány,

Jézus Krisztus szenvedését Ézsaiás könyvének 53. fejezete:

„Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki.

Mint az ártatlan bárány, ha vágóhídra viszik,

vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.

Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal,

hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!”

  Keresztelő János előre tudja Krisztus sorsát,

mikor a Jordán folyó partján először találkoznak, rámutat:

„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.”

– A visszautalásokban Jeremiásnál mint áldozati állat jelenik meg a bárány,

ami átadja magát, de nincs benne harag és gyűlölet azok iránt,

akik áldozattá teszik.

A bárány a szelídség jelképe is Ézsaiás könyvében.

Az ártatlanság érzete hozzákapcsolódik a bárányhoz,

amely annyira megbízik az emberben, hogy megölni fájdalmas cselekedet.

 A  Megváltó elfogadja azt a sorsot, amelyet Isten neki szánt:

a szelídség hivatástudattal párosul.

Az áldozat hozzátartozik a hívő és öntudatos élethez. Krisztus szavaival:

 „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”

– Az ártatlan Zsuzsannát is szokták bárányként ábrázolni

az őt „farkasként” megleső vének között –

 A Dante-kutató azt is megemlíti, hogy az Isteni színjátékban

mikor a reményről szól Dante, akkor mint „bárány” akar visszatérni Firenzébe,

ahol „farkasok” között kell lennie.

Az áldozat hozzátartozik a hívő és öntudatos élethez.

„Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”

Mindezt sorba téve nyilvánvaló, mennyire beleivódott a bárány szimbóluma

a keresztény kultúrkörben nevelkedő ember gondolkodásába.

A papi ruha üzenete

– Az eltévedt bárányt jelképezi a papi stóla, a „nyakravaló”

Mint ahogy Krisztus a nyakába veszi az eltévedt bárányt,

úgy veszi a stólával jelképezve a közösséget, a bárányok lelkét is a nyakába

a felszentelt pap, aki felelős a nyájáért.

A papi stóla jelképezi még a föntről leáradó kegyelmet,

ami nélkül nem lenne semmi.

– Az érseki palliumnak, a fejen áthúzható stólának

báránygyapjúból kell készülnie , e pallium kifejezője annak,

hogy a papnak a hívekért felelősséget, áldozatot vállaló pásztorrá kell válnia,

annál inkább, minél feljebb kerül az egyházi hierarchiában

. A pásztori feladat egyértelmű hangsúlyozása Gergely pápa óta,

hogy a pápa az Isten szolgáinak a szolgája.