Reményik Sándor

Ez télelő, - sötétedik hamar,
Mindjárt homályba hull a kis szoba…
Vajjon derültebb volna s biztatóbb,
Megnyugtatóbb és ígéretesebb,
Ha valaki mellettem ülne most
És fogná erősen a kezemet,
Fülembe suttogva varázs-igét?

Nem. Kettőnek is sötét a sötét.

Ez télelő, - sötétedik hamar…
Ha most körüllengné e kis szobát
Mindenki, akinek szívére
Csöppentettem egy csöpp melódiát, -
Ha átölelne párás zuhataggal
Egy szivárványos visszhang-vízesés,
És kórus zúgná fülembe: remélj!?

Nem. Országoknak is éjszaka az éj.

Talán, talán ha betöltene Az,
Akit most is csak hírből ismerek,
Kihez esetlen imát dadogok
És hatalmában félig sem hiszek,
Csak akarok, csak akarok…
Ha visszahozná mult novemberek
Tengeralatti advent-illatát,
Ha megtenné a képtelen csodát,
És olyan volna ez a délután…
Akkor talán, talán, talán
Fénybeborulna most is a szobám.

Siklom a már kirajzolt hócsapáson,
a fehér erdőt hangtalan szelem.
Az ismeretlenek nyomát bejárom,
mit már csak alig-alig lát a szem.
A sí-vágányon szállok egymagamban,
minthogyha új országba siklanék.
Fehér erdő simul rám puha-halkan,
s kezemhez ér a fehér sűrüség.
A fák kinyúlnak, és a vad harasztra
a hóköpeny szelíden ráborul.
Kiáltok egyet, és a hang befagyva,
mint holt csilingelés, a csendbe hull.
Még nem lebbenti szét a napsugár a
varázsfüggönyt az alvó fák fölött,
de sejteti a kristálycsillogásba,
hogy vissza tudja varázsolni őt.
Időtlen száguldás a végtelenbe,
s érzed már felejthetetlenül:
varázserdőben szállsz, hóval befedve,
és téged is varázslat vesz körül.
Még befagyott dalok szólnak a csendből,
de már itt-ott madárkák szállanak.
Olykor egy pici hó porzik le fentről,
és megremegteti az ágakat.
Johannes R. Becher

"Mindig van okunk egy ajándékra...

Ha más nem, önmagában az, hogy élünk.

Élünk és szerethetünk. Hogy mosolyoghatunk.

Hogy lehet egy szép történetünk.

Hogy lehet múltunk, lehet jövőnk.

Hogy egymás szemébe nézhetünk. Hogy adhatunk.

Mindent. Akár az egész világot.

Hiszen az emberben ott van az egész világ. Benned is.

Ha magadat adod - az egész világot adod.

Csak ki kell választanod azt, amit ma adni akarsz.

A világot. Csomagold be szeretettel, és helyezd el az ajtó elé.

És várj. Ajándékod, ha szeretettel adtad, célba ér.

És ajándékodnak bármikor örül, aki kapja.

Mert mindig van alkalom az ajándékra."

Csitáry-Hock Tamás