November 1-je Mindenszentek napja, 2-a Halottak napja

Mindkét nap a halottakra való emlékezés napja.

Mindenszentekkor emlékezünk meg azokról a szentekről,

akik név szerint nem szerepelnek az egyházi naptárban.
Azt a hetet melyre a Halottak napja esik halottak hetének nevezik.

Szokás ilyenkor a temetőbe,

elhunyt családtagok sírjához kilátogatni, a sírokat rendbe tenni,

gyertyát, mécsest gyújtani.

A hiedelem szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak,

ezért szokás számukra is megteríteni, az asztalra kenyeret, vizet tenni.

A lámpát égve hagyták sok helyen,

hogy a hazalátogató lélek szétnézhessen.

Ahány halottja van a családnak annyi gyertyát kell gyújtani.

November 11.

Szent Márton ünnepe a magyar néphagyományban

tradicionálisan a gazdasági évet lezáró ünnep.

A tél kezdetét jelzi, hogy eddigre már mindenhol

elszámolnak a pásztorok a tavaszi- nyári időszakban rájuk bízott

jószággal, és a gazdától megkapják járandóságukat.

A betakarítással összefüggő munkálatok is lezárulnak

erre az időszakra, sőt az ősszel szüretelt szőlőből is kiforr az új bor.

November hónapot bizonyos vidékeken "kis farsangnak" is nevezték,

ugyanis ekkor még meg lehetett tartani a lakodalmakat és vigasságokat,

amelyek majd az adventi időszakban tiltva lesznek.

Az ünnep eredete az ókori Rómába nyúlik vissza.

A legenda szerint Róma védői elaludtak, és az ellenség,

a gallok támadásától csak az mentette meg a várost,

hogy a ludak hangos gágogására felébredtek.

Innen az Avis Martis, azaz Mars lúdjai elnevezés.

  Ez az Avis Martis formula változott át aztán a keresztény hitvilágban

Avis Martinus, azaz Márton lúdja alakká.

Márton valós történeti személy, Pannóniában született,

Szombathelyen 317 körül, apja római százados volt,

Márton is katonaként került a mai Franciaország földjére,

ahol keresztény hitre tért, és kolostort alapított.

371-ben püspökké szentelték Tours-ban,

így Franciaországban is igen népszerű.

A legenda szerint Szent Márton nem akart püspök lenni

szerénysége miatt, ezért elbújt a libák óljában.

Azok azonban hangos gágogásukkal elárulták rejtekhelyét.

Innen a Szent Márton lúdja elnevezés.

Ezen a napon hagyományosan libát ettek a paraszt családok,

úgy tartották, aki ezen a napon libát nem eszik,

egész évben éhezni fog.

Általában erre a napra forr ki az újbor,

a kicsit még csípős ízű nedűt Szent Márton boraként is emlegetik.

November 19.

Árpádházi Szent Erzsébet (XIII. század) ünnepe.

A legenda szerint Erzsébet

a kötényében kenyeret vitt a szegényeknek, mely rózsává változott,

mikor atyja kérdőre vonta emiatt.

Időjárásjóslás kapcsolódik ehhez a naphoz,

általában havazást várnak a gazdák, csak úgy mint Katalinkor.

November 25.

Szent Katalin keresztény vértanú ( IV. század) ünnepe.

Kerékbe törték, ezért a fuvarosok, kerékgyártók,

valamint a házasulandó lányok védőszentje.

Katalin naphoz férjjósló hiedelmek kötődnek.

Katalinágnak nevezik azt a gallyat, melyet a lányok vízbe állítottak,

s ha karácsonyig kizöldült,

közeli házasságra lehetett számítani a lányos háznál.

Régi időjárási megfigyelés szerint, ha Katalin locsog

(vagyis lucskos, nem fagy), akkor Karácsony kopog (azaz jó hideg lesz).

November 30.

Szent András napja.

A hagyomány szerint kereszthalált halt átlósan ácsolt kereszten,

innen az andráskereszt elnevezés.

András a keleti ortodox egyház védőszentje,

kultusza ezeken a vidékeken nagyon erős.

András napja a legelterjedtebb férjjósló nap,

ólomöntéssel, gombócfőzéssel igyekezetek

a jövendőbeli személyét kitalálni.

(A gombócokba papírra írva egy-egy férfinevet gyúrtak,

és amelyik legelőbb jött fel a víz színére,

olyan nevű férjet vártak a lányok maguknak.)

Ólomöntés is volt a fonóban,

az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására következtettek.

Vidéken ezen a napon kezdték el a disznóvágást,

a disznótorok farsang végéig tartottak.