A legenda szerint az Olümposzi istenek kedvelt csemegéje,

a málna az Ida hegy lejtőin látta meg a napvilágot,

innen származik elnevezése is:

„vadszeder az Idáról”, azaz "Rubus idaeus".

Sokkal valószínűbb azonban,

hogy a málna Európa hegyvidékein őshonos

(mi több, például a Dauphinéi Alpokban, a Vogézekben

vagy a Francia Középhegységben a túrázó

ma is találhat erdei vadmálnát).

A málna már a reneszánsz idején megjelent a háztáji kertekben.

A századokon át tartó nemesítésnek köszönhetően

ez az ízletes gyümölcs mai formájában

a legínyencebbek igényeit is kielégíti,

ám szedése sok figyelmet és kézi munkaerőt igényel,

hiszen sérülékeny és érzékeny, ami az árában is megmutatkozik:

a málna manapság is viszonylag drága,

s az év csak egy meghatározott (rövid) időszakában kapható

A málna apró, illatos, érzékeny bogyói

csodás ízvilágukkal varázsolnak el minket,

de ne feledjük:

ez a csodás gyümölcs összetételénél fogva is valódi érték!

100 gramm málna mindössze 38 kalóriát rejt magában,

nem csoda tehát, ha a tavaszi fogyókúrák igazi sztárja.

Ásványi anyagokban, elsősorban magnéziumban,

kalciumban és vasban azonban annál gazdagabb,

mi több, C-vitamin-tartalma sem elhanyagolható,

100 grammban 25 mg található ebből az értékes vitaminból.

.Régebbi időkben a málnának tonizáló és erősítő erényeket tulajdonítottak,

a XVI. században például „analeptikus” (szervezetet erősítő) hatása miatt

tanácsolták a málnaszirup fogyasztását.

 A „málnás borecetszirupot” hagyományosan

gargarizálásra használták torokgyulladás kezelésére.

Ma a málnából elsősorban ízesítési céllal levet és szirupot készítenek.

Négyezer évvel ezelőtt Kínából és Észak-Indiából -

minden bizonnyal a híres Selyemúton - jutott el

előbb Közép-Ázsiába, majd a Római Császárság területére.

Termesztése Európában igazán a XVIII. században terjedt el.

Az amerikai tankokra babonából tilos sárgabarackot vinni,

és még a sárgabarack szó kiejtése is tabu,

állítólag a tankok meghibásodnak, ha sárgabarack kerül a fedélzetre.

Kínában a kajszibarack a tudomány és egészségügy szinonimája,

állítólag Konfuciusz is egy sárgabarack ligetben oktatott.

A törökök, ha valami tökéletes, azt mondják:

ennél csak a damaszkuszi sárgabarack jobb.

Az illatos, üdítő sárgabarack egyike A-provitaminban,

azaz karotinban leggazdagabb gyümölcseinknek:

100 gramm sárgabarack 1,5-3 mg-ot rejt magában,

ami gyakorlatilag napi szükségletünk 50 százalékát fedezi!

Ez a gyümölcs energiában nem túl gazdag,

100 grammra vetítve 47 kcal-t, azaz 196 kJ-t tartalmaz,

ami azt jelenti, hogy egy átlagos méretű sárgabarackra 30 kcal jut.

Káluimtartalma kiemelkedően magas (315 mg/100 g), s vasban,

rézben és nyomelemekben is gazdag.

Hajunk és bőrünk is megszépül, ha sok kajszit eszünk,

hiszen sok benne a kén is.

Ezt a gyümölcsöt éretten kell fogyasztani, ekkor ugyanis rendkívül ízletes,

ráadásul tökéletesen emészthető is.

A sárgabarack pektintartalma kiemelkedően magas.

 A pektinnek köszönhető, hogy olyan remek lekvár  és zselé főzhető belőle!

Ha a gyümölcs nem eléggé érett, a lekvár nehezen „áll össze”.

Ha azonban a gyümölcs túlérett, nem lesz elég sav ahhoz,

hogy a pektin megzselésedjen.

Ebben az esetben a sárgabarack-cukor keverékhez

egy kis citromlét kell adnunk.

Facsarhatunk belőle gyümölcslevet,

lekvár, dzsem, befőtt is kiváló sárgabarackból.

Készülhet belőle leves, de húsos ételeket is jól kiegészít.

Süteményekben is megállja a helyét a barack, különösen finom pitébe

a baracklekvár pedig sok desszert fontos összetevője.

Télen sokunk csemegéje az aszalt sárgabarack magában.

Van, aki a sárgabarackos gombócot is aszalt sárgabarackkal készíti.