Csehországra gondolva azonnal hatalmas adag knédlik,

óriási korsó sörök jelennek meg az ember lelki szemei előtt,

azonban ez az ország ennél sokkal többet is tartogat

jóféle ételekben, italokban.

A cseh vagy - ahogy sokáig emlegették -

a bohémiai konyhára, földrajzi adottságai

és történelmi-kulturális folyamatai következtében

a teljes közép-európai régió hatást gyakorolt,

mégis nagyon sok egyedi vonással rendelkezik.

Elsősorban a bajor és az egykori Osztrák˗Magyar Monarchia

sokszínű konyhája, valamint az északi szláv kulináris

hagyomány hagyott mély nyomokat a helyi fogásokon,

amiken persze az igényességéről nevezetes

cseh polgári konyha sokat alakított.

Alapanyagok, fűszerezés, étkezési szokások tekintetében

egyaránt akad hasonlóság a környező vidékekkel,

de legalább ennyi a specifikum is.

A közkedvelt, jellegzetes cseh fogások nagy része

ugyanúgy a 19. század folyamán nyerte el ma ismert formáját,

mint a közép-európai régió sok ma ismert és gyakran készített étele.

Mivel az ország számos része remek gombalelőhely,

a különféle gombáknak meglehetősen fontos szerep jut a cseh konyhában.

Ugyanez igaz a bogyós gyümölcsökre,

amelyek frissen és befőtt formájában is nagyon kedveltek,

nem is szólva az ország egyik nemzeti büszkeségéről,

a 19. századi eredetű gyógynövénylikőrről, a Becherovkáról.

A nevezetes dél-csehországi tóvidék pedig

bőségesen ellátja a konyhákat jóféle édesvízi halakkal.

  Ezek közül is a leghíresebb az itt tenyésző ponty,

ami elengedhetetlen részét képezi a karácsonyi vacsoráknak is.

Ezeken túlmenően húsokból sincs hiány,

a sertés és a marha mellett a vadhúsok is igen kedveltek errefelé,

ahogy a szárnyasok, ez utóbbiak közül is elsősorban a csirke.

Mindezek rendszerint sütve, a német hatást tükrözve általában

valamilyen mártással kerülnek a tányérokra.

A paradicsom-, a gomba- és kapormártás

legalább annyira gyakori a cseh házi konyhákban,

mint az éttermiben a mi vadasunkhoz hasonló pikáns, ízletes mártás.

Mégsem lehet azt állítani, hogy a cseh konyhában kizárólag a húsok,

illetőleg a halak dominálnak – nem szabad elfelejteni,

hogy a lakosság széles rétegeinek húsfogyasztása

a 20. század folyamán vált igazán számottevővé.

Korábban főként a tehetősek asztala roskadozott ízletes pecsenyéktől.

Az árpa, a búza, a rozs egyaránt régóta megterem ezen a tájon,

a gabonák és kenyérfélék

hagyományosan fontos szerephez jutnak a cseh konyhában.

A zöldségek közül a gumósok és gyökérzöldségek mellett

a friss zöldekből készült saláták is mind népszerűbbé váltak az utóbbi időben. 

A zöldségfélék között is előkelő helyen szerepel a káposzta,

amelyet salátákban, párolva és savanyítva is gyakran fogyasztanak Bohémia lakói.

A burgonya alapvető tápláléknak számít Csehországban.

Köretként, knédli vagy sütemények tésztájába keverve is

legalább olyan gyakori, mint olajban sütve hasábburgonyaként,

vagy kis kerek lepényként.

A burgonyás lepények neve bramboráky vagy bramboráčky. 

A legegyszerűbb variációkban sóval, fokhagymával fűszerezik,

és nemritkán köretként kínálják, de megpakolhatják tejföllel,

reszelt sajttal, sonkával, sőt akár mindhárommal is.

Ebben a formában kifejezetten laktató főfogássá lép elő.  

Bár sokféle fűszer előfordul a cseh konyhában,

a legjellemzőbbek mégis talán a kömény, a majoránna és a kapor.

A tejtermékek közül a sajtok nem csupán sokféleségükkel,

de remek minőségükkel is felhívják magukra a figyelmet.

A félkemény sajtok közül a legnépszerűbb talán az edámi,

de a hermelin vagy az olmützi eredetű kvargli is kedvelt sajtféleség,

ezeket gyakran pácolják is sörkorcsolyához.

A juhtúró a cseh konyhában is gyakori alapanyag.

Sokféleképp fogyasztják, és senkit sem érhet meglepetésként,

ha egy cseh étteremben találkozik a szlovák konyha klasszikusával,

a bryndzové haluškyval, vagyis a juhtúrós sztrapacskával. 

A főétkezés Csehországban - akárcsak nálunk -

rendszerint háromfogásos:

levesből, főételből és desszertből áll.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez azért napjainkban inkább

csak a hétvégi ebédek jellemzője.

A cseh konyha egyik legkedveltebb tápláló levese

a mi gulyásunkhoz igencsak hasonló hússal, zöldségekkel,

krumplival készült tartalmas leves, amiből nem hiányozhat

az őrölt pirospaprika sem.

Gyakoriak a hüvelyesekből, gyökérzöldségekből készült,

gyakran habarással vagy rántással tartalmasabbá tett

egyszerűen fűszerezett levesek is.

Nemritkán kerül a levesekbe füstölt hús, kolbász.

A húsmentes levesek közül a majoránnával fűszerezett

dél-cseh burgonyaleves is igen figyelemre méltó,

de a tejszínnel készített krémlevesek közül a helyi friss

vagy szárított gombából készült változatokat is érdemes megkóstolni.

A legismertebb cseh fogás azonban minden kétséget kizáróan

a vepřo-knedlo-zelo, vagyis a sertéssült knédlivel és savanyú káposztával.

Valójában egy pikáns, a mi vadasunkhoz hasonló mártással tálalt,

sertéshússzeleteket és szalvétagombócot tartalmazó fogásról van szó.

A húst általában egészben sütik meg köménnyel és fokhagymával fűszerezve,

majd ezt követően szeletelik.

Húsalaplevet és zöldségeket tartalmazó sűrű mártással öntik le,

amihez gyakran kevernek vagy kínálnak külön tejfölt.

A köret pedig a cseh konyha verhetetlen sztárja: a knédli.

A világ számos részén lehet kóstolni knédliket,

de olyat, mint egy jó cseh konyhában, kevés helyen.

Igaz, hogy országszerte sokféle változatban készítenek knédlit,

a legklasszikusabb a tekintélyes szeletekben kínált,

tésztájában zsemlével kombinált, halványszínű variáció,

ami knedlík névre hallgat.

A hosszúkás, méretét és küllemét tekintve zsúrkenyérre hasonlító

cseh knédlinek számos receptúrája létezik.

Eredetileg mindegyiket lazította némi élesztő,

de manapság már gyakoriak az élesztő nélküli változatok is.

A hús-knédli-káposzta hármas egységében persze

a marhahús is fontos szerepet játszik.

Gyakran kínálják ugyanis főtt vagy sült marhahússal is ezt a fogást,

ami persze bélszínből a legfinomabb.

A húslével, pürésített zöldségfélékkel készült,

tejszínnel vagy tejföllel finomított, pikánsan fűszerezett mártás

önmagában is külön fejezetet érdemel a mártások sorában.

A cseh étlapokon svíčkova na smetané

néven érdemes keresni ezt a kitűnő fogást.

Az ország jobbnál jobb sörei mindegyik fogáshoz jól illenek,

sokat is fogyaszt belőlük a felnőtt lakosság.


 

Forrás: mindmegette.hu