Kubbat asz-Szahraa Szikla-mecset

A Kubbat asz-Szahra, a Szikla-mecset a jeruzsálemi Templom-hegyen található muzulmán templom.

A helynek már a muzulmán hódítás ellőtt is fontos vallási szerepet tulajdonítottak.

A Jeruzsálemet meghódító Dávid király I. e. az első évezredben népszámlálást akart tartani,

magára vonva ezzel az Isten haragját.

Hogy kiengesztelje a Mindenhatót, Dávid oltárt építtetett a sziklán.

Később ezen a helyen akarta Ábrahám föláldozni fiát,

Izsákot. Salamon, Dávid fia is ezen a helyen építtetett templomot a frigyláda számára.

Nabukodonozor I. e.a hatodik században leromboltatta Jeruzsálemet.

A templomot később újjáépítették, majd Heródes átalakíttatta.

Megnagyobbította a templomot, és a körülötte levő térséget egyaránt.

A hetedik században a muzulmánok meghódították Jeruzsálemet, majd mecsetet emeltek a szikla fölé.

A helyet a muzulmánok zarándokhelynek nyilvánították.

Az iszlám vallás szerint a mecset azon a ponton áll, ahonnan Mohamed felszállt az égbe,

hogy Allah rábízza az iszlám hit parancsait.

Itt látható Mohamed lábnyoma, és a szakállából 3 szőrszál.

A kupola 688 és 692 között épült

A mecset az iszlám stílus kialakulása előtt,

a keresztény építészeti megoldásokat követve épült.

A hagyomány szerint a Szikla-mecset kupolája aranyból készült,

ezzel is hangsúlyozva a fontosságát.

A kupolát kőoszlopok tartják, átmérője 20 méter, magassága 34 méter.

A Kubbat asz-Szahra épülete nyolcszög alaprajzú, árkádos oszlopsorral körülvéve.

Az építmény központi helyén látható a szikla,

ahol a zarándokok leróhatják tiszteletüket a szent kő előtt.

A legfontosabb díszítőelemek a színes mozaikok,

melyek motívumai bizánci hatást jeleznek.

A mozaikok mellett megjelentek a hagyományos iszlám díszítőelemek,

az írott szövegeket megjelenítő kalligráfiák is.

A Kubbat asz-Szahra külső homlokzatát eredetileg üvegmozaikok borították.

Később, a XVI. században ezeket színes kerámiaborításra cserélték.

A Templom-hegy vallási emlék-együttesének része a Siratófal,

más néven a Nyugati fal is, mely a zsidó vallás szent helye.

A Templom-hegy déli részén áll az Al-Aksza-mecset,

amely már a Szikla-mecset előtt a muzulmán vallás egyik központi épülete volt.

A jeruzsálemi Templom-hegyet három világvallás is szent helyként tiszteli.

 A Nagy Buddha csarnoka

Narába Kiotóból és Oszakából vonattal juthatunk el.

A Tódai-dzsi templom, valamint más templomok és szentélyek

Narában a városi park keleti felében találhatók.

A Daibucu Buddha, azaz Nagy Buddha csarnoka a Tódai-dzsi templomban

a világ legnagyobb faépítménye.

Mai mérete csak kétharmada az eredetinek.

Többször leégett, de mindig újjáépítették.

Mai méretei: 58 méter hosszú, 51 méter széles és 49 méter magas.

A csarnokot a VIII. században Sómu császár parancsára építették,

hogy elhelyezzék benne a világ egyik legnagyobb bronzszobrát.

A Nagy Buddha Japán egyik leghíresebb látványossága.

Az ország legnagyobb Buddha-szobrát egy koreai szobrász tervezte.

Buddha alakját 444 tonna bronzból öntötték ki.

Az ülő alak magassága 16 méter

. Arca majdnem 5 méter hosszú és 3 méter széles, füleinek hossza 2,4 méter.

A szobor feltartja jobb kezét, kifordított tenyérrel, az áldás mozdulatával fogadva a hívőket.

A bal kéz mozdulatának értelme a kívánságok jóváhagyása.

Buddha teraszos alapzaton trónol, melynek átmérője 21 méter,

és 56 bronzból készült lótuszlevél keretezi.

Mögötte a XVIII. századból származó aranyozott fa dicsfény,

Buddha 16 inkarnációjának ábrázolásával.

A Buddha háta mögötti faoszlopon egy hasadék van,

amelyen a zarándokok megpróbálhatnak átbújni.

A hiedelem szerint ugyanis a túloldalon a Paradicsom vár rájuk.

A csarnokban további szobrok jelenítik meg az égi őröket.

A császár és császárnő, az udvar, a papság, valamint egész Japánból,

Kínából és Koreából idesereglett küldöttek jelenlétében

752-ben ünnepélyes szertartás keretében szentelték fel.

Az akkor használt talárok, edények, ékszerek és kincsek jelentős részét

azóta is a világ talán legősibb múzeumában őrzik, a templom kincsestárában, a Szószóinben.

A nagyközönség számára időnként ezt is kinyitják.

Említésre méltó a légkondicionáló „berendezés".

Elve a természetes időjárási jelenségen alapul : a fagerendák nyirkos időben kitágulnak,

s így már több nedvesség nem tud kívülről behatolni.

Ha szárazság van, a gerendák összezsugorodnak,

rések keletkeznek, s a levegő szabadon cirkulálhat.

Ezért maradhattak meg eredeti állapotukban a vászonból,

papírból és selyemből készült értékes tárgyak 11 évszázadon át.

Tódai-dzsi a buddhista kegon szekták főtemploma,

innen terjeszkedtek Japánban a VIII. században.

A templomnegyedben további pagodák láthatók,

két VIII. századi csarnok, a papok szálláshelyei, és teaházak a japánkertekben.

A körülkerített templomba nagy, kétszárnyú kapun keresztül lehet belépni,

amelyet 1199-ben újítottak fel és 18 darab 21 méteres faoszlop tartja.

A bejáratot a Deva-királyok két 8 méteres, félelmetes szobra őrzi.

A szomszédos parkban, Narában további régi szentélyek és ereklyetartók vannak,

melyek jellegzetes japán szellemiséget és életérzést tükröznek.

Nara városát Japán szívében találjuk, a japán civilizáció bölcsője.

. A VIII. században csaknem végig a birodalom fővárosa volt.

Narában a hatalmas park templomai és szentélyei

a japán történelem kiemelkedő korszakának emlékei.

Az itt található két csodálatos palota közül a nagyobbik 5 emeletes,

így Japánban a második legmagasabb.

A templomot a Fudzsivara-család építtette,

akik a VIII.-tól a XII. századig kormányozták az országot.

A narai Nemzeti Múzeumban szobrok, képek

és a Tódai-dzsi templom kincseinek további darabjai találhatók.

A VIII. századi Sinjakusi-dzsi templom Buddha szobrával

és fenyegető külsejű égtájőrzőkkel vonzza a turistákat.

Az Aszuka-korszak császárai a buddhizmust állam vallássá tették.

A döntést azonban később enyhítették, lehetővé téve az ősi japán sinto vallás fennmaradását

. A parkban található a Kaszuga-szentély is a Fudzsivara-család által alapított hatalmas sinto emlékmű

. A szentélyhez kapubejárat vezet, az utat számos kő-, fa- és fémlámpa szegélyezi.

Évente kétszer gyújtják meg őket, ilyenkor a látogatóknak csodálatos fényjátékban van részük.

Keleti irányban fekszik a Kaszuga-hegy, amely a hagyomány szerint a sinto istenek otthona.

A Kaszuga-Vakamija- szentélyben rituális táncokat rendeznek

a császárok ős anyjának tartott Amateraszu Napistennő tiszteletére.

Ő a legfontosabb istennő, a felkelő Nap jelképe.

 Gíza

Gíza a mai egyiptomi főváros, Kairó közvetlen közelében,

a Nílustól nyugatra fekvő sivatag szélén helyezkedik el.

A gízai piramisokat a IV. dinasztia alatt, kb. i.e. 2575–2465 között emelték.

Elsőként a legnagyobbat, Kheopsz fáraó (Hufu) sírját építették meg,

majd következett Kheopsz fiának, Kephrén (Hafré) fáraónak a sírja.

Végül megépítették a legkisebbet, amelyet Kheopsz unokájának

, Mükerinosz (Menkauré) fáraónak emeltek.

A piramisok egy lokális mészkőplatón, a Mokattam-fennsíkon állnak,

ami a IV. dinasztiában és az azt megelőző időkben kőbányaként funkcionált.

A kőbányászat az elmúlt 4500 év folyamán is megmaradt a fennsíkon,

de már csak a kész épületek kitűnően megmunkált és könnyen hozzáférhető anyagát bányászták ki.

Gíza nemcsak a piramisok és komplexumaik, hanem a könnyű megközelíthetősége miatt elsődleges

turistacélpont volt már az ókorban is. Kairóból busszal, illetve közelsége miatt taxival közelíthető meg.

Turistáknak teveháton is szerveznek kirándulásokat a piramisokhoz.

 Piramisok

A gízai piramisok közül legkorábban Kheopsz fáraó (Kr. e. 2545 körül lett uralkodó) piramisa épült.

Neve egyiptomi nyelven Hnum-Hufu(i), vagyis ,, Hnum véd engem”, a Kheopsz a név görög megfelelője.

Fia Khephrén és az ő fia, Mükerinosz piramisai is el-Gízában állnak.

A méretek lenyűgözőek, a Kheopsz-sírgúla 138 méter magas, eredetileg 147 méter volt.

2,5 millió, egyenként 2,5 tonnás faragott mészkőtömbből építették.

Az építők hihetetlen pontossággal dolgoztak, a mesterséges sík terasz,

amelyre építették, a vízszintestől 2 centiméterre tér el.

A piramis tájolása tökéletes csillagászati ismeretekre utal,

alapjának négy sarka a négy égtájat mutatja, (pár fok eltéréssel),

egy egy oldala 230,4 méter hosszú.

A bejáratot az északi oldalon helyezték el, az asztrális túlvilághit tanítása szerint

az égbolt északi pólusának régiójába kell eljutni a léleknek, hogy a csillagok közé jusson.

A túlvilági út megtételéhez egy cédrusfából készült, 43,6 méter hosszú csónakot készítettek

melyet a régészek 1954-ben találtak meg egy kamrában.

Feltételezések szerint egész kísérőflottányi hajót állítottak ide.

Az északi oldalon 18 méter magas bejáraton jutunk be az alacsony, szűk folyosóra,

amelyen a 46,6 méter hosszú nagy galériába jutunk.

A fáraó halotti kamrája 42,7 méterre van a föld felszíne fölött,

amelyben egy üres gránitkoporsó áll.

A keleti oldalhoz csatlakozott a halotti templom.

Kisebb piramisokat is láthatunk a keleti oldalon,

melyek közül az egyik a fáraó feleségéé lehetett.

A piramisokat feltehetőleg kirabolták,

ezért gyakran máshová temették az uralkodó holttestét.

A Kheopsz-piramis megismételhetetlensége bizonyítja,

hogy magas szintű ismeretanyaggal, fejlett kultúrával rendelkező nép építette.