Kislányok - anno

Ha bánt az élet, okkal teszi, nem öl meg, csak erősít.
Hogy életünk csónakja könnyű legyen,
csak azt tegyük bele, ami feltétlenül szükséges:
meleg otthont, egyszerű örömöket, néhány barátot,
aki megérdemli ezt a nevet, egy kutyát, egy macskát -valakit,
aki szeret és akit szeretsz, elegendő ételt és ruhát, amit magadra vehetsz...
Az életben gyakran járunk úgy, mint a fogorvosnál,
mindig azt hisszük, most jön a lényeg, közben pedig
már régen túljutottunk a lényegen.
- Azt hiszem, borzasztó veszélyesen kellene élni,
már ha erre az embernek lehetősége adódik.
De az élet, egészében véve, nagyon is ártalmatlan.
- Azért vannak kivételes percek.
Az életet ködben úszó határ választja el a haláltól,
és csak kevesen látják előre, mikor lépik át.
Az élet bonyolult dolog (...). Végtelen bátorság és sok kitartás kell hozzá.
És a végén az ember mégis felteszi a kérdést: "megérte"?
Az életet sokkal inkább az élmények hevessége,
semmint valós hossza alapján kellene mérni.

Az ember akkor a legboldogabb, amikor szükségletei és javai
egyensúlyban vannak egymással. (...)
A bölcs ember úgy valósítja meg ezt az egyensúlyt,
hogy az igényeit csökkenti le a javai szintjére.
A leghathatósabb módszer erre az,
ha megtanuljuk megbecsülni az élet ingyen ajándékait:
a hegyeket, a nevetést, a költészetet, a baráti borozásokat.
Hát nem megint meglep, miféle ócska bűvésztrükk is az Idő! (...)
Úgy érzem, az életem olyan, mint egy festmény,
amelyet sietve felvázoltak, de nem dolgoztak ki... mert nem volt rá idő.
Élhetőbb lesz az élet, ha a hullámlovas filozófiáját követjük:
a hullámok jelölik ki az utat, és nem az én elképzelésem,
hogy hová akarok megérkezni.
Jobb úgy rátalálni az útra, hogy menet közben vesszük észre a köveket.
Az élet nem állhat abból, hogy előre kitűzött célokat valósítunk meg,
ez nagyon unalmas lenne. Inkább arra kell törekedni,
hogy a jelenségek mögé lássunk, tudjunk dönteni
az egymást követő történések sodrában, tudjuk, merre kell lépni.
Szeretnék sétálni (...), szeretném érezni a földet a lábam alatt.
Nem szeretném elfelejteni, milyen érzés. Ez az, amiért élünk.
Rémes, hogy milyen szűk viselet más ember életét hordani.

Utasok vagyunk... de az élet nemcsak utazás, hanem szobrászmunka is:
valami szépet kihozni önmagunkból, az élő anyagból -
s ezt a környezetünkre is kiterjeszteni.
A nyelv nem más, mint egy olyan dialektus,
amelynek határőrsége, rendőrsége, hadserege van.
Az élet is egy idegen nyelv, amit mi mindannyian
különböző akcentussal és rosszul beszélünk.
Az élet nem más, mint találkozás és búcsúzkodás,
és a halál ezek között a legkomolyabb, mert ott már nincs viszontlátás.
Az élet vagy veszélyes, vagy unalmas.
Tessék választani. Igazán felnőtt ember az,
aki megtanul unatkozni, anélkül, hogy megsértődnék ettől az állapottól.
Oh, e szív, e szív! Szeretném, ha kiverhetném keblemből,
hogy megnézzem; hadd látnám: milyen az a kis húsdarab,
mely az idvességnek és kárhozatnak
egy-egy határtalan világát foglalta magában,
s melyben most e két mindenség helyett csak egy halványan pislogó,
hamvadozó csillag bolyong... az élet.

De egy vidám ifjú talán majd
ezt mondja rólam egykoron:
Bocsássuk meg komor valóját,
Tán ez mozgatta valaha?
Hisz csupa fény volt, csupa jóság,
A szabadság diadala!
Ha az embernek van egy ideálja,
akkor történhet vele bármilyen dolog, ő elsétál mellettük.
Észre sem veszi az ilyen kegyeket, mert van egy eszméje,
van egy elképzelése arról, hogy neki mi kell, és ki ő,
és közben elveszíti azt, amije éppen van, mert valami másért küszködik.
Élni szebb, mint jó.
Kell téged arra figyelmeztetnem,
hogy az életben sohase ilyen egyszerű: korrekt, inkorrekt.
Annyiféle rugó van bennünk, hogy lehetetlen mindet számon tartanunk.










