Iványi Mária: Miért lett bolond az április?

Kicsi házban fönn az égen, fodros felhők rejtekében nagy a

lárma, hajcihő.

Jussát osztja az idő: szép Tavasznak virágfüzért,

a Nyárnak napsugár tüzét.

Tarka subát ád az Ősznek, s megteszi őt szőlőcsősznek.

Utolsónak jön a Tél, meleg subát, csizmát kér.

Havat, amit lerázzon, s ködkucsmát, hogy ne fázzon!

Idő anyó vígan mondja, a világra nincs már gondja!

Négy fiát küldi a földre, négy évszak jár körbe-körbe.

Legelöl a Tavasz jár, fut utána tüzes Nyár.

Lassan ballag Ősz apó, s hogyha Tél jön, hull a hó.

Csakhogy baj van, rontom-bontom!

Hogy miféle?

Máris mondom: míg a Tavasz tündökölve elindult a messzi

földre, megtelik az Idő háza.

Tizenkét kis unokája csak betoppan s így beszél:

- Ködkucsmát kapott a Tél, Ősz apó meg tarka subát,

a Nyár napsugárból ruhát.

A Tavasznak virág fakad! Nekünk már semmi sem marad?

Idő anyó mosolyogva unokáit kézen fogja:

- Dehogyisnem, kis bohók. Válasszatok, nebulók!

Január meg Február Decemberrel együtt jár.

Ti a Tél fiai vagytok, kicsi ködkucsmákat kaptok.

November meg Október s öccsük, a kis Szeptember

Ősz apóval járnak-kelnek, őszi lombot festegetnek.

Nektek adok, gyerekek kicsi csöbröt s ecsetet.

Augusztus a Júliussal, kézen fogva Júniussal

napsugarat visznek, hoznak, s harmatot a virágoknak.

Ti meg, Tavasz gyermekei kaptok egy kis mesebeli

aranykürtöt.

S merre jártok, hol a kürtöt megfújjátok,

kivirul a margarét, csupa virág lesz a rét!                 

Menj Március! Május, te is! Veletek járjon Április!

Ám Április meg sem mozdul. Duzzog, mérges, félrefordul.

S pityeregve így beszél: - A Tavasznál szebb a Tél!

Havat kérek, Nagyanyó! Azt pergetni csuda jó!

Hogy a havat megkapta, máris tovább folytatta:

- Az Ősz esőfelhőt kapott! Az eltakarja a napot.

Én is olyat akarok!

- Legyen, ahogy akarod! - szólt az Idő - Most elég?

- Várj! Napot is adj elébb! Meg szelet is, hideget, langyosat

és meleget!

Így ni! Most már mehetünk, s ott lenn vígan lehetünk!

Így van az, hogy áprilisban, bár a tavasz régen itt van,

hol zápor hull, hol a hó, hol meg nap süt, ragyogó.

Téli szelek fújnak néha, bizony, kicsit hideg tréfa!

Április már régen bánja, hogy így tele az iszákja.

Összehordott nyarat, telet, s így kapta a bolond nevet.