Az a másodperc, amikor igazán szeretünk,

életünk egyetlen valóságos pillanata. A többi nem az.

A többi boldogtalan varázslat. Őrület.

Teli félelemmel és szomjúsággal.

Mi persze éppen fordítva gondoljuk.

Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül,

kővé dermedt, magányos lélekkel élünk.

Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én,

az enyém, a pénzkereset.

Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás,

az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése.

És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor.

Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek,

hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" -

miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja:

"Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam!

Itt akarok élni, örökké!"

Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk.

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk.

Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk

a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.

Müller Péter

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán.

Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből,

mint akiknek nincs szükségük terád.

Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók

olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba,

melynek melegítésére rendelik.

Weöres Sándor

A szeretet egy madár.

Amikor kalitkába zárjuk,
Emberi szeretetnek hívjuk.
Ha megengedjük neki,
Hogy a mindent átható
Tudat égboltján repüljön,
Akkor isteni szeretetnek hívjuk.

Csak egy dolog van, ami mindig volt,
Ami van, és ami örökké lesz.
Ez a dolog a szeretet:
A szeretet, amely teremtett,
A szeretet, amely táplál,
A szeretet, amely fenntartja
Isten világegyetemét.

Önmagában a szeretet nem elég.

Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett, akiket szeretünk,

sosem elég azt mondani, szeretlek, hanem

minden áldott nap ki is kell mutatnunk azt a szeretetet,

még olyankor is, amikor akadályokat gördít elénk az élet.

Kérlek, ne vágd ketté azt, ami egy...

A szeretet benned van, mégsem tudod szavakkal körülírni.

A legbátrabb képzelőtehetséggel sem tudsz mesélni arról,

mit érzel, amikor szeretsz.

A szeretet - akárcsak a boldogság, a hűség és az igazság -

egy magasabb világból érkezik, onnan, ahol nem kell hozzá szó,

hogy érezni tudd, és kifejezd.

A szeretet létezéséhez nincs szükséged szemre,

fülre, kézre, színekre, hangokra, mozgásra;

ahhoz, hogy élni tudj vele, nincs szükséged semmire magadon kívül.

A szeretetnek azonban szüksége van rád: te vagy a szeretet küldötte.

A földre érkezvén, magaddal együtt a szeretet hírét is elhoztad -

így te magad lettél a szeretet.

Tatiosz