A porcelán a kerámiaipar legnemesebb anyaga.

Magas tűzön, mázasan 1200°C és 1400°C között tömörre kiégetett,

kagylós törésű kerámia.

Legfőbb tulajdonságai a keménység, áttetszőség

és fehérség, amelyek kiemelik a többi kerámiaipari termék közül.

Keménységét és további fizikai tulajdonságait leginkább

a mullitnak köszönheti;

ez az ásvány tipikusan 1100°C fölött keletkezik

a porcelán egyik fő alapanyagából, a kaolinból.

A porcelánt Kína Honan tartományában találták föl

a Tang-dinasztia (618–907) idején, majd igazán népszerűvé

a 14. századtól a Császári Porcelánkészítő Manufaktúra tette.

A kínai udvar számára készített pikkelyszerű,

narancshéj-hatást nyújtó mázas darabok a 15. században jelentek meg.

Az első kínai porcelántárgyakat a középkori keresztes lovagok hozták el

Európába, ahol azokat szépségük és különlegességük

hamarosan rendkívül népszerűvé tette.

Az igazi kínai porcelán mindmáig luxuscikk.

Ha az átlagember Kínára gondol,

előbb-utóbb a kék-fehér porcelánok is eszébe jutnak.

Ma már szinte a közmondásként is használjuk: "..

.olyan értékes, mint egy kínai váza." Mi a titok?

1368-1644 -az utolsó eredeti kínai dinasztia kezdő és végpontja,

a Mingeké. "Ming" annyit jelent "fényes"

és az első Ming uralkodó választotta ezt a nevet ellenpontként

a mongolok majd 100 éves "sötét" uralmára.

Zhu Yuanzhang (uralkodott: 1368-1398) a későbbi első

Ming császár vezette azt a nem reguláris hadsereget,

amely megdöntötte a kánok uralmát.

1402-ben Jianwen császár rendelte el a birodalmi porcelángyár építését,

elsősorban azért, hogy udvari használatra készüljenek el ezek

a remek tárgyak, amelyeket állami- és vallási ceremóniákon használtak fel.

Nem utolsósorban ajándéknak is kiválóak voltak.

1350 és 1750 között Jiangdezhen volt szinte

a világ összes porcelántárgyának előállítója.

Azért itt, mert a porcelán alapanyaga a "kaolin" (Gaolin-a hegy neve,

ahol természetes úton volt megtalálható nagy mennyiségben)

itt korlátlanul rendelkezésre állt.

A porcelánfestő mesterek a természetből és a mitológiából kölcsönözték

motívumaikat (virágok, sárkányok, rizsföldek...stb.).

Az európai uralkodó udvarok hamar "rákaptak" a különleges tárgyakra,

csak a XVII. században 3 millió darabot exportált Kína az európai államokba.

Aztán persze az európaiaknak is kellett

a "fehér arany", ebben nem kevés segítségükre volt Pere d’Entrecolles,

egy francia misszionárius, akinek sikerült bejutnia

a porcelángyártás középpontjába és aki több levelében leírta,

hogyan is készül ez a csoda.

1710-től Meissenben is elkezdték gyártani a porcelán tárgyakat.

A kék festésű vázák és egyéb porcelán tárgyak

a kobaltból készített festéktől nyerték el végeleges színűket

és váltak a kínai porcelán védjegyévé.

A XVIII. századra aztán számos városban létrejöttek Európában

a porcelán műhelyek, így a XIX. századra a kínai porcelán már megszűnt egyeduralkodó lenni.

Egyébként a kínai porcelánnak is több fajtája van.